A Pest Megyei Levéltár. Levéltárismertető (Budapest, 2004)
Tizenhétezer méter történeti forrás/A fondfőcsoportok ismertetése
IX. FÜNDFŐCSOPORT - ThSTÜLETKK Céhek, ipartársulatok, ipartestületek, legeltetési, erdőbirtokossági, vízgazdálkodási társulatok, hegyközségek és néhány köztestület irategyüttese tartozik ide. Osszterjedelmük kb. 150 ím. Pest megye területén két városnak, Nagykőrösnek és Váenak maradtak meg legteljesebben a céhiratai: 13, illetve 15 céh töredékesen ránk maradt iratát őrizzük a két városból. Az ugyanazon mesterséget űző iparosok érdekeik megvédésére, munkájuk és Önmaguk becsülésére, az egyesülésben rejlő erő mesterségük javára történő kihasználása, egyúttal a verseny kizárása érdekében tömörültek céhekbe. Belső életüket a maguk alkotta szabályok készítésével és betartásával pontosan körülhatárolták. A céh iratait a többnyire remekmívű céhládákban őrizték, amelyek ma a múzeumok féltve őrzött kincsei. Nagykőrös város ipara a 17. század elején a török hódoltság alatti lakosságszám növekedés következtében indult fejlődésnek. Forrásaink szerint legkorábban, 1617-ben a szabó céh alakult meg, a szabókat 1628-ban követték a szűcsök. Ezt követően 1872-ig amíg a város ipara a céhszervezet irányítása alatt állott - összesen 14 céh alakult, amelyek mindegyikétől őriz levéltárunk valamilyen és valamennyi írott emléket. A legnagyobb terjedelmű a szűcs céh iratanyaga, amelynek első megmaradt irata 1730-ban keletkezett. A nagykőrösi céhek iratainak gyűjteményében a legkorábbi irat 1662-ből származik. Vácott már all. század folyamán működött ötvös, s több középkori céhre vonatkozó adattal is rendelkezünk. A váci céheknek saját levéltári iratanyaga azonban csak a török hódoltság után újjáalakuló szervezeteik után maradt fenn 1705-től kezdődően. A városban egykor működő 20-25 céh iratanyagából megtalálhatók az asztalos, az ács, a csizmadia, a hentes, a kerékgyártó, a kovács és bognár, a kőfaragó és kőműves, a magyar és a német szabó, a mészáros, a molnár, a német varga és a szíjgyártó céh iratai. A céhszabályzatok, a testületi jegyzőkönyvek, a céhtaggá fogadási jegyzőkönyvek és egyéb céhiratok kiváló forrásai az egykori helyi társadalom kutatóinak. Külön gyűjteményt képeznek a vándorkönyvek. A céhek 1872. évi megszűntetése után létrejött ipar társulatok iratai gyűjteményes fondokat képeznek. Az iparosok támogatása, közöttük a rend és egyetértés fenntartása, érdekeik hathatós 48 Céhartikulus (19. sz. eleje) Zunftordnung (Anfangdes 19. ßi.) Guild regulation (beginning of \9' h c.)
