A Pest Megyei Levéltár. Levéltárismertető (Budapest, 2004)
A Pest Megyei Levéltár rövid története
Gábor regestrátort, hogy a továbbiakban teljes munkaidejében önállóan vezesse a megye archívumát. Ballá Gábor országosan ismert volt rendezési, segédletkészítési munkájáról. A vármegye vezetése 1811-ben a „Megyénkbeli Leveles Tárház"-ról, mint „megyénk legfőbb kintsé"-ről írt. Jellemző, hogy 1838-1841 között a levéltárára büszke vármegye az újonnan épült székházának legbiztonságosabbnak ítélt helyén helyezte el a levéltárát, és - az országban egyedüliként - allevéltárnokot is alkalmazott. Az értékes iratanyag meg is érdemelte a megkülönböztetett gondoskodást. A 18. század végén megindult: nemzeti ébredés és ezzel kapcsolatban Pest vármegye - „a vezér vármegye" - kiemelkedő szerepe a levéltárába került iratokban őrződött meg. A vármegye autonómiáját irataival bizonyító levéltárak „értéke" a 19. század második felében csökkent. Bár a történettudomány éppen ezekben az években fedezte lel a múlt elsődleges forrásait őrző archívumokat, a levéltárat fenntartó megyei vezetés már csak a megyei igazgatás egyik szakhivatalának tekintette korábbi „legfőbb kintsét". A levéltárnak a vármegyei adminisztráció növekedésének következtében tetemes mennyiségű iratanyagot kellett átvennie, amelynek megfelelő elhelyezéséről már nem tudott gondoskodni. Ezek azok az évtizedek, amikor országszerte a megyeházák legeldugottabb, legsötétebb, legnedvesebb helyiségeibe kényszerítették a levéltárakat, részben azok egyre növekvő terjedelme, részben pedig a közigazgatási feladatok növekedése következtében a levéltári helyiségek hivatali célokra történő igénybevétele miatt. Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyében is a levéltárra újabb és újabb közigazgatási feladatokat róttak, a levéltárnokokat a napi iratok kezelésével is terhelték. Bár a vármegyének ebben a korban is kiemelkedő tudású levéltárosai voltak (Kőszeghy Sándor, Rexa Dezső), de még ők sem tudták megakadályozni, hogy a levéltári iratok ne a pincébe vagy a volt börtönhelyiségbe kerüljenek. Később, az 1920-as évek második felében csak belügyminiszteri utasításra adott a vármegye székházában az iratok tartós tárolására viszonylag alkalmas helyiségeket. Lényegében ezeket a raktárakat és berendezéseket használta a megyei levéltár 2000-ig. 1941-ben alakították át a volt rabkápolnát díszteremmé és adták át használatra a levéltárnak. Pest-Pilís-Solt-Kiskun vármegye levéltárának jelentős része továbbra is nedves, az iratok tartós tárolására alkalmatlan raktárakban maradt. Eredménytelen maradt a vármegyei levéltár kezdeményezése a járási és községi iratok megmentésére: felhívás ellenére sem sikerült azok különösen értékes részét átvenni, aminek következtében ezen iratok jó része a II. világháború során - és az azt követő években megsemmisült. 18 Levéltárunk 1950 előtti intézménytáblája Schild unseres Archivs vor 1950 Institute board oj our Archives before 1950
