Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

SZABÓ ATTILA: A városi autonómia kiteljesedése Pest-Pilis-Solt vármegyében az 1848-as forradalom idején

Összegzés A polgári átalakulásért folytatott reformmozgalom „vezérmegyéjének" legjelentősebb városaiban a 18. század végétől életre hívott electa communitas, azaz a választott polgárság, vagy más néven a külső tanács a 48-as forradalom előestéjén a helyi hatalmat valóban befolyásoló tényező lett. Ezáltal hathatósan tudta serkenteni a magisztrátust is a polgári átalakulás irányába való elmozdulásban. Az áprilisi törvények népképviseleti alapokra helyezve, előírták a rendezett tanácsú városok részére a tisztségviselők és a képviselők választását. Az 1848 nyarán lezajlott helyhatósági választások ugyanakkor nem hoztak lényegi változásokat a megye városainak társadalmában, nem utolsósorban azért, mert a forradalmat megelőzően ezeken a helyeken már többékevésbé kvázi polgári viszonyok uralkodtak. Az említett április törvények a rendezett tanácsú városok esetében kodifikálták a közigazgatás és a bíráskodás szétválasztását. A városi önigazgatás legfőbb testületévé a választott polgárság örökébe lépő közgyűlés vált, melynek elnöke a korábbi időben az autonómia magasabb fokára eljutó városokban (Kecskeméten, Nagykőrösön) polgármester lett. Az úrbéri viszonyok törvényi eltörléséig földesúri függésben lévő városokban (Cegléden, Ráckevén) - a közgyűlés és a tanács elnöki tisztét egyaránt betöltő - főbíró személyében még továbbra is összefonódva maradt a közigazgatás és bíráskodás. A köztes helyzetű várost Szentendre képviseli, ahol a korábbi külső tanács vezetőjeként funkcionáló tisztség, az első szószóló lett a közgyűlés elnöke, de őt rangban megelőzte a főbíró. A középkori gyökerekig visszanyúló (belső)tanács hatásköre kizárólag az igazságszolgáltatásra szűkült. A rendezett tanácsú városokban a tanácsok elsőbírósági jogkört gyakoroltak, illetve esetleg kisebb súlyú ügyeket átengedett részükre a közgyűlés. Az 1848-as helyhatósági választások - a maga korában korszerűnek mondható törvényi kerete a lakosságnak néhány százalékára terjedt ki, amely a vizsgált rendezett tanácsú városok esetében jelentősen nem haladta meg a korábbi választásokon résztvevők körét. Korábban a nép bevonásával megejtett évenkénti választások csupán a főbíró személyére korlátozódtak, akik életük végéig és saját magul által megválasztott tanács tagjai közül kerültek ki. A jelölés esetében (Nagykőrös, és 1835-től Kecskemét kivételével) pedig a földesúri, illetve a megyei hatalom hathatósan korlátozta a városi autonómiát. Az 1848 előtti külső tanácsok egyébként demokratikusan megválasztott tagjainak megbízatása általában szintén életük végéig szólt. 1848 nyarán viszont a rendezett tanácsú város minden tisztségviselőjét és képviselőjét választották, szigorúan meghatározott időre. Nagy pozitívuma volt továbbá az áprilisi törvénynek, hogy a választójoggal rendelkezők részére egyenlő súlyú szavazatot biztosított, valamint közvetlen és titkos választást írt elő. Az elnyert városi autonómia gyakorlására - jól ismert okok miatt - nem sok idő adatott meg 1848/49-ben, a 23/1848-as törvény lényegi elemei majd csak az 18/1871es községi (többek között a rendezett tanácsú városokra is vonatkozó) törvényben bukkannak fel újra. 91