Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

R. VÁRKONYI ÁGNES: A várak élelmezéséről a 16-17. században

sem a vármegyei jegyzőkönyveket. Az interdiszciplinaritás követelményeinek érvényesítésén kívül a várélelmezés kutatói csak úgy juthatnak tárgyszerű eredményekhez, ha elhagyják az ideológiák és aktuálpolitikai sémák tehertételeit. A végvár fogalmát a magyar társadalom tudatában harcok, portyák, baj vívások, ostromok fényes és füstös fejezetei, és romantikus toposzai töltötték ki. Majd vagy a hősi harcok vagy fonákjára fordított romantikával a fegyelmezetlen, rablásból élő vitézek képzeteivé egyszerűsítették a védelmi rendszer nagy kérdéskörét. Mennyiben és hogyan tudtak eleget tenni Magyarország különböző társadalmi rétegei Mohács után a páratlanul nehéz körülmények között rájuk háruló új igényeknek? Az elfogulatlanságra törekvő válaszok elvéreztek az ún. „elmaradt magyar rendiség" vagy a Habsburg-centralizáció, a kölcsönösen kirekesztő sémák zátonyain. Magyarország egyoldalú, leértékelt történetébe nem fértek bele a várélelmezés teljesítményei, a társadalmat egysíkúan leegyszerűsítő felfogások sem voltak alkalmasak, hogy a kereskedés, a szervezőkészség, a vállalkozás, a piac volumeneit, mint Magyarország 16-17. századi történetének valóságát elfogadják. A 16-17. század az élelmezés, táplálkozás, a termelés szempontjából kritikus korszak Európában. Az előző, a 15. évszázadhoz képest mennyiségben és minőségben is megemelkedett a fogyasztás, az agrártermelés adott szintje pedig elmaradt az igényekhez képest. A hús, a bor ára emelkedett, a gabona ára váltólázasan ingadozott, az időjárás, a rossz termés, a felvásárlók miatt. A kapitalizálódó 16. századon négy nagy gabonaválság söpört végig, és a Mediterran világ gabona kikötőit a törökök tartották ellenőrzés alatt. Kialakult az európai egységes „élelmiszergazdálkodás ", s megnőtt az ínséges évek száma.

17 A szegényebb rétegek körében csökkent a húsfogyasztás és a hagyományos termelési rendszerben „a táplálékforrások kezdenek szűkösnek bizonyulni. "

18 A középkori fogyasztás régi törékeny egyensúlya végleg felborult. Az új kialakulása változások sorozatát követelte. A népességszám megnövekedése és területi átrendeződése, az információrobbanás, a pénzrendszer átalakulása, a klímaváltozás egyaránt hozzájárult, de leginkább látványosan a hadügyi forradalomnak nevezett változások rendezték át az élelmezés követelményeit. A hadiflották és a várépítkezések több ezer főnyi munkaerőt igényeltek, a hadseregek létszáma felugrott, s 60-120 ezer főnyi katonaság kiszolgálására több tízezer főnyi személyzet kellett. A tűzfegyverek s a gyalogság szállítása rendszeres fuvart, igást, takarmányt igényelt. Európa változásának egyik jellemzője a sok közül, hogy útjain mérföldnyi hosszan élelmet szállító szekérsorok kígyóztak, a folyókon puskaporos bőrzsákokkal, lisztes hordókkal, só kockákkal megrakott uszályok úsztak, Raguza kikötőiből ezüstpénzzel meg17 ABEL, Wilhelm: Hausse und Krise der europäischen Getreidemärkte um die Wende vom 16. zum 17. Jh. Vö.: ZMÁNYI Vera-PRICLER Harald: Konjunktúra és depresszió a XVI-XVII. századi Magyarországon az ártörténet és a harmincad bevételek tanulságai alapján; kitekintés a XVIII. századra. Agrártörténeti Szemle (AgrSz) 1974. 1-2. 99.; ZMÁNYI Vera: Magyarország az európai gazdaságban 1600-1650. Bp. 1976. 66. A szédületes búzaár ingadozásokról és búzaválságokról: BRAUDEL, Fernand: A Földközi-tenger és a mediterrán világ II. Fülöp korában. Bp. 1996. (a továbbiakban BRAUDEL 1996) Ford.: R. SZILÁGYI Éva. II. 620648.; Cáfolta a magyar történetírás beidegződött téves nézetét, mintha az alföldi gabonatermesztés a török betelepedésével megszűnt volna: BÚZA János: Gabonaárak és áruforgalom a török uralom alatt. (Nagykörös 1626-1682) AgrSz 1985. 1-57. 18 MONTAN ARI 1996. 121. 40