Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

EGEY TIBOR: Napjaink helyi címerei Pest megyében

EGEY TIBOR NAPJAINK HELYI CÍMEREI PEST MEGYÉBEN Bertényi Iván Új magyar címertan című könyvének bevezető, első mondata így szól: „A címerek ismét 'divatosak' Európa szerte". Kevéssel odébb így folytatja. „Minthogy ez a fajta divat nem ismer államhatárokat, a heraldika reneszánsza immár mintegy két évtizede hazánkban is jelentkezik a 18-19. században egyes országokban a konzervatív nemesi körök igyekeztek kisajátítani maguknak a címerviselés kizárólagos jogát, a heraldika Európában több helyütt feudális 'mellékízt' kapott". A gondolatsort így fejezi be: „A címereknek feudális tudattartalmat tulajdonító felfogás hazánkban is hatott".

1 Tegyük hozzá: e „felfogásból" radikális intézkedések születtek. A Magyar Népköztársaság címerének használatáról szóló 4228/1949. (IX. 7.) MT számú rendelet 4-ik szakasza első bekezdése értelmében „de jure" 1950. április 30ától a megyék, városok, települések régi címerüket nem használhatták, újat sem alkothattak. A rendeletet két évtizedes hallgatás követte. A csendet 1966-ban a főváros törte meg. Ekkor helyezték vissza jogaiba - Budapest bővülő nemzetközi idegenforgalma már nem nélkülözhette - a város 1930-ban elfogadott, ma is ismert címerét - persze a pajzsot vágó ezüstbe, a Dunát jelképező pólyába a vörös csillagot is beemelve. Ezt követően, már 1967-ben Pest megye - hasonlóan a fővároshoz - megpróbálta régi címertét megújítani. Több tervezet is született - azok legtöbbje megtartotta az egykori címer fő alakját, az ágaskodó-lépő arany oroszlánt. Az előkészületekről, tervekről nem itt és most kell szólni - ez a téma külön feldolgozást igényel -, de a végeredményt így foglalhatjuk össze: a tervekből semmi sem valósult meg, mert pártszervek elutasították a megyei népfront titkára, az illetékes szakosztály és a megyei levéltár javaslatát; egy megyei címer megalkotásának még a gondolatát is elvetették, s a kezdeményezők kemény, elmarasztaló bírálatot kaptak. Pedig már ekkor is világos volt, hogy a címerek a legkülönbözőbb tudattartalmak kifejezésére alkalmasak.

2 Európában már nyolc évszázada megvoltak, és igaz, hogy használatuk először a nemességhez kapcsolódott, közelebbről a lovagok fegyverhasználatához, de rövidesen „túllépett a katonáskodó hűbérurak körén". Városok, céhek, polgárok, falvak, parasztok - még a felkelő parasztok is - használtak címeres jelvényeket. A 20. század második felében a feudalizmusra hivatkozva megtagadni a megyéktől, a városoktól a címerhasználat jogát - ez csak a hol burkoltan, áttételesen, hol a nyíltan funkcionáló diktatúrával volt magyarázható. 1 BERTÉNYI Iván: Új magyar címertan. Bp. 1993. 5-7. (a továbbiakban: BERTÉNYI 1993) 2 BERTÉNYI 1993.7. 265