Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

HORVÁTH M. FERENC: Vác város levéltárának története

vagy mázsáláshoz rendeltetném, a váras és massák pénzeiből, ha kezemre bízatik, egy kisebbet magamnak nem tulajdonítok, egyszóval valamit az bíró és nemes tanács avagy nótárius uramék élőmben adnak, azokat serényen véghezviszem."

121 1802-ben a következő évi tisztúj ítást előkészítendő kérte ki a kamara a tanács véleményét az írnoki állás szükségességét illetően. A város közölte, hogy az állást továbbra is fenn kívánja tartani, mivel az írnok végzi egyebek mellett a végrendeletek felbontását, jegyzőkönyvezését és kiadását.

122 Emellett természetesen számos feladatot is elláttak az írnokok. Egy 1811-ben kelt feljegyzés szerint megírták a vásári cédulákat, letisztázták a jegyzőkönyveket, a kiküldetéseikről jelentést tettek a tanácsnak, és mindazt teljesíteniük kellett, amivel a jegyzői hivatal megbízta őket.

123 Alkalomszerűen más feladatokat is elláttak önállóan, vagy többnyire egy-egy tanácsbelit vagy a jegyzőket kísérve: közreműködtek hivatalátadásnál, számba vettek városi vagyontárgyakat, a polgárok vagyonát, hagyatékát írták össze és kezelték azokat. Az írnokként kezdett életpálya alkalmas volt arra, hogy a hivatali ranglétrán - ha nem is gyors - előmenetelt biztosítson, mivel e feladatok elvégzése során minden részletében megismerhették a városházi munkát, és gyakorlatot szerezhettek. Az egyik ilyen kiemelkedő életpálya Makay Imréé volt, aki 11 évig volt írnok és adószedő, majd jegyző, 1842-től főjegyző és 1847-től Püspökvác megbecsült bírája.

124 Annak ellenére, hogy az írnokok munkaidejét 8-12 és 15-18 óra között szabták meg, alig tudták elvégezni a mindennapi „halmos" munkákat. Persze ehhez az is hozzájárult, hogy a „városházánáli kiszabott időben nem szoktak megjelenni, sőt ... alighogy feljönnek, azonnal ismét mennek", panaszkodott ellenük a jegyzői hivatal.

125 A fizetett (salarialis) írnokokat állandó jelleggel alkalmazta a tanács, s fizetésüket készpénzben és természetben kapták meg. Fizetés nélküli segédírnokokat (practicans cancellista, precancellista, segédcancellista) mindkét város alkalmazott időnként, hogy „praxis gyanánt", általában „iskolabéli tanulás után" megismerkedhessenek a jegyzői hivatalban folyó munkákkal. Alkalmanként őket is megbízták vagyonösszeírással és kirendelték őket a vámházakhoz írásbeli teendők elvégzésére. Szorgalmuk miatt megjutalmazhatták őket, mint például Krenedits Györgyöt 1 lánc réthasználattal, vagy Haizer Jánost és Éliás Istvánt egyegy öl fával.

126 A városi tanács íródeákokat csak a vásári és a vámházi állomásokon alkalmazott egy-egy rövidebb időszakra, akiket megbízatásuk előtt „meghiteltettek". 1804-ben a Szent Tamás napi vásárra két íródeákot rendelt ki az elöljáróság az alsóvárosi stációhoz, hogy ott a vásár kezdete előtt két nappal összeírják az eladásra hozott mézes hordócskákat, és utánuk a taksát beszedjék.

127 Úgy látszik, a részükre megállapított napibér nem volt túlságosan magas, mivel a Kosdi útnál lévő vásári stációhoz kirendelt „vásáros íródeák" ellen panaszt tettek, s 121 PML V. 401-c/C Püspökvác Mv. Tan. külön kezelt ir., Esküminták (Formulae juramentorum), 1784. 122 PML V. 401-a Püspökvác tü. jkv. 988/1802. 123 PMLV. 401-c Püspök Mv. Tan. ir., 1811. febr. 28., sz. n. 124 PMLV. 401-a Püspökvác tü. jkv. 238/1821. 125 PML V. 401-a Püspökvác tü. jkv. 700/1839. 126 PML V. 401-b Püspökvác gazd. tü. jkv. 10/1814.; PML V. 401-a Püspökvác tü. jkv. 337/1819., 584/1820., 413/1821., 338/1812., 867/1822. 127 PML V. 401-a Püspökvác tü. jkv. 499/1798., 337/1810., 347/1813., 838/1804., 416/1811. 250