Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

HORVÁTH M. FERENC: Vác város levéltárának története

módját, formáját."

45 A levéltár folyamatos rendjét azonban továbbra is többnyire csak külső kényszer hatására tartotta fenn a város. 1804-ben a Helytartótanács rendelte el a levéltár jó rendbe szedését, amit az egyik kancellista - Csillag Márton, a későbbi főjegyző - el is végzett, és háromévi jegyzőkönyvet tisztázott le egy év alatt, 50 Ft jutalom ellenében.

46 1827-ben a felsőbb szervek sürgetésére, valamint a tanácstagok „kedvetlen és a közboldogságot akadályoztató következések elmellőzése" végett új irattári helyiséget alakítottak ki a levéltár melletti pénztári helyiségben, ahol a választott község iratait és a régibb számadásokat helyezték el, és a nagyobb „securitas" végett vastáblákat is felszereltek az ablakokra.

47 1842-43-ban ismét rendbe szedették a levéltárat, vagyis meghagyták, hogy „a város és a magányosok ügyeit világosítható iratokat magában rejtő archivum"-ot rendezze egy tanácsnok, „elenchizálja" az aktákat és a régebbi jegyzőkönyveket, azaz készítsen mutatót hozzájuk és az iratokat külön csomókban osztályozza. A munkát egy év alatt végezte el egy tanácsnok 100 vft jutalom ellenében. Ennek során két lajstromot készített: egyet a városi tisztviselők számadásairól és könyvelési naplóiról, egyet a levéltárban eddig szám nélkül őrzött és betűszám szerint összeszedett leltárakról (inventárium), tudósításokról és más iratokról.

48 E jegyzékek ma már nincsenek meg. Az 1845-ös tisztújításkor a polgárok főszószólója ismét „a város levéltárának kétes helyzetéről" beszélt a tanácsülésen, s ekkor az uradalom engedélyével újból megbíztak egy alkalmas személyt, az aljegyzőt, „csekélyebb jutalom" ellenében a levéltár rendezésével. Az iratokat szám és év szerint kellett rendeznie. Ugyanakkor egyéb teendői - az írnokok felügyelete és az iratok expediálása - mellett kötelességévé tették a levéltár folyamatos kezelését, és ezért 50 pft-tal megemelték a fizetését.

49 1849-ben károsodás érte a levéltári anyagot, amikor a második, a július 15-17-i váci csatát követő szabad rablás során az orosz csapatok feldúlták a levéltárat.

50 1868-ban a városbíró tett javaslatot többévi, a „jövőre nézve haszonvehetetleneknek" ítélt hírlap és népösszeírást tartalmazó nyomtatványok selejtezésére, amit a főjegyző jelentése szerint el is végeztek, és a selejtpapírt árverés útján értékesítették.

51 Minden bizonnyal ekkor" szabadult meg a város a gyűlölt önkényuralmi időszakban keletkezett iratok egy részétől. 1880-ban a Belügyminisztérium mérette fel Pauler Gyula országos levéltárnoknak, a Magyar Országos Levéltár vezetőjének kezdeményezésére a megyei és a városi levéltárak helyzetét. Regele Károly városi jegyző 1880 augusztusában készítette el felmérését „Vác város levéltárának állapotáról", s küldte meg a város jelentését az alispánnak. A későbbiekben látni fogjuk, hogy a felmérés pontatlan volt, a meglevő irat45 PMLV. 401-aPüspökváctü.jkv. 166/1799., 285/1802. 46 PMLV. 401-a Püspökvác tü. jkv. 9/1805. 47 PMLV. 401-b Püspökvác gazd. tü.jkv. 17/1827. 48 PMLV. 401-b Püspökvác gazd. tü.jkv. 86, 106/1842.; V. 401-a Püspökvác tü. jkv. 1100, 1111/1843.; KARCSÚ III. 103-104. 49 PMLV. 401-a Püspökvác tü.jkv. 17/1845.; V. 401-b Püspökvác gazd. tü.jkv. 2, 26/1845.; KARCSÚ III. 105. 50 KARCSÚ IV. 71. 51 PML V. 451 Vác Mv. képv. test. jkv. 52, 204/1868. 233