Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

HÉJJAS PÁL: A balatoni halászat

szinte teljesen kipusztult a Balatonból, halászata egyszerű volt. Ráccsal, nádra húzott kecskebőrrel vagy csak kézzel, este, nád lángja mellett igyekeztek elkapni.

18 A teknősbékát ugyancsak az ízletes húsa miatt fogták, s hogy mennyire megbecsülték, az kiderül a tihanyi apátság és Endréd helység között 1826-ban kötött halászati contractusból. Ebben ugyanis az apátság mint földesúr kikötötte, hogy a község mint bérlő az alsó- és felsőendrédi két malmot hajtó patakból „Tekenyős Békákat minden kitelhető módon és tellyes iparkodással, mennél nagyobb számmal lehet, fogdozni tartoznak, mellyeket fizetés nélkül az Uraság részére behordani kötelességében fog állani; oly megjegyzéssel, hogy ha a Tekenyős Békát alattomba valakinek eladnának, a testi büntetésen felül az Árendállásnak is ideje azonnal megszűnik."

19 A XIX. század második feléig a nyári halászat nem volt jelentős a Balatonon. Az olyan egyszerű eszközökkel, mint a már említett vejsze, varsa, szigony, borító, kis háló stb. nem is lehetett túl sok halat fogni. A nyári melegben az akkori közlekedési és útviszonyok miatt amúgy sem tudták a gyorsan romló halat messzire szállítani. Amit a halászok kifogtak, azt helyben fogyasztották el, vagy a környéken eladták. Jobbára csak a saját és az uraság szükségletét elégítették ki. Az olyan Balaton menti falvakban, mint pl. Ederics, Tihany, Keresztúr, Szemes, Vörs, Alsóőrs, ahol a lakosság egyik fontos megélhetési forrása volt a halászat, a többiekhez viszonyítva komolyabb halászeszközöket használtak, így a zsákmány is nagyobb volt. Többnyire könnyű, lapos csónakkal, úgynevezett papucsha.}óva\ vagy bödön (bodon) hajóikkal járták a vizet, ebből halásztak, ebben vitték a kisebb hálót és más halfogó szerszámaikat. A bödönhajót, Herman szerint ezt az „ingó-bingó semmi"-t, egyetlen fa törzséből - kizárólag tölgyfából - vájták ki. Korábban, a 18. században több balatoni településen készítettek maguknak bödönhajót a halászok. Többek között a tihanyiak is, mivel a félszigeten a Szarkádi-erdőben még volt hozzávaló fa. Később azonban az ő hajóik is a Kis-Balaton mellett fekvő Vörsön készültek, ugyanis az itteni erdőben találták meg az erre a célra legjobban megfelelő tölgyfákat. Nemcsak hajót készítettek ezekből a vastag tölgyekből. Ebből volt a bodonkút bélése, az itatásra használt bodonvályú és a 18-19. században a szőlőprés, az úgynevezett regősprés is. Kétféle bödönhajó volt használatban. A kisebb, kb. 3 méterest 1-2 ember tudta használni, míg a nagyobb 4-5 méter hosszú volt, s négyen is elfértek benne szerszámostól. Keresztmetszetét körte alakúra faragták, hogy stabilabb legyen, de még így is borulékony volt. Ezért gyakran kettőt összekötöztek, s úgy halásztak belőle. Az utolsó két bödönhajót 1897-ben készítették Vörsön, majd végleg eltűntek, kiszorultak a Balatonról, s helyüket a deszkából épített nagyobb és erősebb lentahajók vették át. A palánkos hajókból is többféle készült, voltak közöttük kisebbek és nagyobbak egyaránt, sőt olyan is volt, amelyikre vitorlát szereltek. Ezek a nagyobb méretű és te18 JANKÓ 1902. 376. '" Uo. 377. 720