Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

PETRI EDIT: Egy elfeledett tábornok – Czetz János (1822–1904)

A távoli elfeledettségben élő honvédtábornok az első hívó szóra szinte elárasztja a szerkesztőt leveleivel és politikai publicisztikájával. Hozzákezd emlékiratai megírásához, de ehhez már fogytán ereje: „Életrajzom fordítása is félbeszakadt mert fájdalom, kezdem veszíteni a szemeim világát s így a munka nagy erőfeszítésbe kerül, mert ... nem kapok e nagy emigratioi emporiumban egyetlen egy egyént se, ki magyarul beszélni és írni képes volna. Én németül dictálni kissé restellem azért, mert aztán Önnek kellene azt újból magyarra fordítani és így az eredeti gondolat erejéből bizonyosan átalakulna".

49 Ebben a nagyon nehéz időszakban újabb felkérés érkezik hozzá: Kolozsvárott megalakul az „Országos Történelmi Ereklye Múzeum", az 1848/49-es emlékek gyűjtésére. Igazgatója Kuszkó István „1848/49 Történelmi Lapok" címmel folyóiratot ad ki és felkéri munkatársul, majd mint a már egyetlen élő honvédtábornoknak felajánlják az egyesület tiszteletbeli elnökségét is. Ebben a folyóiratban tervezi megjelentetni spanyol nyelvű memoárjait s Kuszkó Istvánra ruházza annak kiadási jogát. Az emlékiratot miután már mindkét szemére megvakult, vejének Lederer Gyulának kezdte diktálni. Czetz János hosszú évek óta tervezte hazalátogatását, de ebben rossz egészségi állapotán kívül szerény anyagi viszonyai is hátráltatják. Czetz az argentin kormánytól kapott ezredesi nyugdíjából szűkösen élt, egymás után érték a súlyos csapások: 1890ben elhal mellőle szeretett felesége. Egyik leánya Cristine örökölte apja tüdőbaját s állapota egyre súlyosbodott. Családi gondjait tetézte, hogy özvegyen maradt húga is tőle várt anyagi támogatást és állandóan segélykérésekkel ostromolta. „Nem látom, miért nevezel annyi uraságokat, kiket én nem ismerek s a kiket tehát semmi esetre se kérnék semmiért - mert míg dolgozni képes vagyok, koldulni nagy vagy kis uraknál soha sem fogok. Ha elvégre a sors lesújt - aztán jobb örök álmot kívánni mint magát megalázni" - válaszolja húgának.

50 A millennium alkalmából Szongott Kristóf és Kuszkó István szerkesztők hazahívják és kezdeményezik a kormánynál: foglalkozzon Czetz honvédtábornoki nyugdíjának folyósításával. A kiegyezés utáni rendezés szerint minden volt császári és királyi tiszt, aki a szabadságharcban való részvétele miatt elvesztette rangját és nyugdíjjogosultságát 1868tól nyugdíjat vagy kegydíjat kapott. A távollétében halálra ítélt és minden vagyonától megfosztott Czetznek - mint honvéd tábornoknak - 960 forint évi nyugdíj járt volna. Az Ereklyemúzeum Ugrón Gábor függetlenségi képviselő útján Széli Kálmán miniszterelnökhöz fordult, aki azonnal 2000 forintot állapított meg számára. Az 1899. augusztus l-jétől folyósított nyugdíjat Kolozsvárról az Ereklyemúzeum küldte havonta az erdélyi bank útján Argentínába. „Később, amikor a 48-as tábornokok nyugdíját a kormány 4000 koronára emelte Széli Kálmán hajlandó lett volna 8000 koronát adni Czecznek ha hazajön, de azt nem tehette az aggastyán, bár készült rá".

51 Mindkét folyóirat felhívásokat közölt, amelyben gyűjtést rendeztek Czetz hazautazási költségeinek fedezésére. Amikor világossá válik, hogy az öreg katona nem vál49 Czetz János 1887. okt. 30-i levele Szongott Kristófhoz. Armenia 1898. 7. 50 Czetz János 1883. máj. 9-én írt levele Juzbarich Istvánné Czetz Polyxénához. OSZKK Levelestár. A levelek között található egy, amelyben a 78 éves asszony fivére érdemeire való tekintettel kér segélyadományt 1908-ban. 51 Armenia 1899. 293. Czetz János nyugdíjazása. Budapesti Hírlap 1904. okt. 6. 3-4. 111