Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

PETRI EDIT: Egy elfeledett tábornok – Czetz János (1822–1904)

ra is feltétlen bizalmat és engedelmességet követel. Ismételten kijelenti: akik őt ebben korlátozni akarják azokkal mindenféle kapcsolatot megszakít - ami egyet jelent az anyagi támogatás teljes megvonásával. Az őt támogatásukról biztosító párizsi nyilatkozatra pedig feljegyzi: „Magán aláírások nem nyomnak semmit". Mindezek után bekövetkezett a több országba szorult magyar emigráció teljes szétesése. Teleki, Klapka és Kossuth útjai az évtized végéig elválnak, a pénzsegélyek elapadnak és az emigráció jelentős része létfenntartásával van elfoglalva s emiatt egészen a krími háborúig elfordul a politikától. A krími háborútól az Észak-Olaszországi háborúig (1853-1859) A reményvesztett bénultságból és üres tervezgetésekből a török-orosz háború lendítette ki a magyar emigrációt, felcsillantván egy nagyszabású orosz-osztrák ellenes küzdelemben való részvétel lehetőségét. A törökök melletti fegyveres beavatkozás - a polgári életben helyüket és megélhetőségüket nem találó katonatisztek számára egyfajta érvényesülési lehetőséget is jelentett. Klapka és Czetz azon nyomban hatalmas iramú szervezőmunkába kezd. Tárgyalásokat folytatnak a lengyel és román emigrációval, felveszik a kapcsolatot a háborús párti török kormánykörökkel is. Miután konkrét stratégiai elképzeléseket is előterjesztenek - megvalósíthatónak tűnik a terv: Czetz vezetésével egy önálló magyar légió létrehozása. A nemzetközi politika azonban ismét közbeszólt: az osztrák diplomáciának sikerült meggyőznie a konzervatív török kormányköröket Ausztria be nem avatkozásának előnyeiről. A megegyezés érdekében végül is elvetik az önálló magyar légió létrehozásának gondolatát, s ezzel Klapka és Czetz merész tervei is kútba estek. 1854 elejére már Czetz előtt is világossá válnak Kossuth tévedései, ezért ő is szembefordul egyszemélyes vezetési módszereivel. A vádiratszerű helyzetértékelés végén pontokba szedve, ultimátumszerűén megfogalmazzák Klapkával együtt a legsürgősebb teendőket. Az emlékirat - ha nem is szolgálhatott a kialakult válság feloldására - mégis a megoldás szükségességére figyelmeztetett. Bár Kossuth eben az esetben is elutasítóan viselkedett mégis ezen az alapon jött létre - ha csak hosszú évek múltán is - az óhajtott megegyezés. A súlyosan csalódott Czetz anyagi forrásai kimerültek. A politikából kiábrándult és a teljes létbizonytalanságtól fenyegetett Czetz János ekkor a műszaki pályához fordul. Egy Párizsban élő honfitársával Weisz mérnökkel együtt egy vasútépítési tanulmánytervet készít. „A Genf-Annegy vonal terve a genfi kanton alelnökétől M. Tűrte úrtól származott, aki a kereskedelmi összeköttetést kívánta fejleszteni Svájc és Délnémetország között. Igazán szép szakmai utat tettünk meg Genfből Savoyán keresztül a Cenis hegység lábaihoz".

38 Ebben az időben már épült a Mont-Cenis hegységet átívelő 12 km-es alagút, amely a hozzá vezető műúttal a korabeli építészet hatalmas technikai teljesítményének számított. Az olasz-francia határon, a nyugati Alpokban lévő 2091 méter magas nagy forgalmú hágóhoz vezető út építését 1803-1810 között még Napóleon kezdte CZETZ János memoárja. OSZKK. Fol. Hisp. 2. 90-92. 707