Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Györgyi Csaba: Az 1956. évi Pest megyei földrengés
AZ 1956. ÉVI FÖLDRENGÉS... adatpontosítás miatt, ezért sokan, türelmüket vesztve, már be sem engedték a kárfelmérőket.73 De a kárfelvételi munka más területen is hagyott kívánni valót maga után, ugyanis a felvételt nem egységes szempontok alapján végezték. Ennek egyik oka az volt, hogy a felmérést végzők személye gyakran, napról napra változott. Néha az is előfordult, hogy a károk felvételekor indokolatlanul is helyt adtak egyes tulajdonosok igényeinek. Általánosan elmondható tehát, hogy a kárfelmérés adminisztratív háttere nem állt a helyzet magaslatán, amit az is bizonyít, hogy a kárfelmérő bizottságok elmulasztották meghatározni a helyreállítások fontossági sorrendjét, valamint nem becsülték meg az ehhez szükséges munkaerőt sem, pedig a szakértelmük az esetek nagy részében meg lett volna hozzá.74 75 A folyósítható kölcsön mértékéről a károsultak helyzetének alapos mérlegelése után az illetékes tanács döntött, de egy csatolt belső utasítás hangsúlyozta, hogy a komoly állami segítség ellenére „ az elemi csapás okozta kárt közösen kell viselni ”1~ Arra kellett tehát törekedni, hogy a károsultak az újjáépítési, illetve helyreállítási költségek minél nagyobb hányadát a saját erejükből fedezzék. Az anyagi tartalékokkal nem rendelkező, szegényebb emberek számára nagy gondot jelentett, hogy a kölcsönt csak új építőanyagokra, valamint szakmunkabérekre lehetett folyósítani, szállítási költségekre és segédmunka-bérre már nem. Emiatt sokan lemondtak a teljes felújításról, s csupán egy lakószobát állítottak maguknak helyre.76 Dunaharasztiban például az egyéni források szűkössége miatt négyszáz ház helyreállításához 1956. augusztus 13-ig még csak nem is kezdtek hozzá.77 Mivel számos károsult már a földrengés előtt sem rendelkezett anyagi tartalékokkal, s így sem a hitelhez szükséges önrészt, sem pedig a hitel által nem fedezett, de a helyreállításhoz szükséges fuvar-költségeket sem tudta előteremteni, ezért indokolttá vált egy állami segélyalap felállítása is. Erről egy 1956. április 18-i megyei VB-határozat rendelkezett. Eszerint fel kellett mérni a földrengés károsultjai közül az idős, csökkent munkaképességű, nyugdíjas, valamint kiskeresetű családokat.78 Alighanem a katasztrófa utáni helyreállítás legkeményebb diója a segélyek igazságos elosztása volt. Az egyik földrengés sújtotta település tanácselnöke arra kérte a döntésre jogosult VB-tagokat, hogy a segélyekkel kapcsolatban „alaposan gondolják át a javaslatokat, és úgy döntsenek, hogy a falu 73 HELMÉCZY, 57. o.; MNL-PML XXIII. 733-b. 5. kötet, 1956. február 3., 12. o. 74 MNL-PML XXIII. 3-d-ll., Feljegyzés Házi Árpád miniszter elvtárs részére Dunaharaszti helyreállításával kapcsolatban tapasztaltakról, Farkas László állami főellenőr, ikt. sz. n., 1956. január 20., 1. o. 75 MNL-PML XXIII. 3-d-ll., A pénzügyminiszter 11-138/1956. sz. utasítása az 1956. január 12-i földrengés miatt bekövetkezett lakóépület-károk helyreállítási kölcsönakciójának pénzügyi szabályozására, ikt. sz. n., 1956. január 14., 1. o. 76 MNL-PML XXXV. 11.1. Magyar Dolgozók Pártja Ráckevei Járási Bizottsága és alapszervezetei iratai 1948-1956., 1/14. ö. e. sz., Tájékoztató jelentés a földrengésről, Béki József VB elnökhelyettes, ikt. sz. n., 1956. április 10., 2. o. 77 MNL-PML XXIII. 733-b. 5. kötet, 1956. augusztus 13., lll.o. 78 MNL-PML XXXV. 1. A földrengés károsultjainak segélyezése, Dr. Békés Zoltán, megyei főorvos, 13- 1/1956., 1956. május 12., 7. o. 56
