Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Berényiné Kovács Gyöngyi: Az 1838. évi árvíz és hatása Ráckeve környékén
B EREN YINE KO VA CS G YONG YI fejt ki, az idő múlásával a szegletek átszakadnak, a kanyarulatok összeszakadnak, és apró szigeteket építenek.10 A Csepel-sziget tipikus zátonysziget, amelyet apróbb szigetekből a Duna alakított egységessé, a szigeten végighúzódó egykori folyómedrek tanúsága szerint. Mindkét Duna-ágban sok kavics- és homokzátony emelkedik ki, melyeken idővel iszap, hordalék rakódik le, majd gyökérzet is megtelepedik rajta, és a fu után cserjék, végül pedig kis erdők alakulnak ki, így stabilizálódik az új sziget a folyó eróziójával szemben. A szigetek közötti medreket a káka, nád, sás tölti ki, majd a folyó hordaléka is lerakódik, és csatlakozik a szigethez.11 A sziget jellegének kialakításában legfőbb szerepe a víznek volt. A Soroksári-Duna partján és szigetén a miocén mészkő alapot a folyóvíz erózióval vájta ki. Amint a Duna kiért erre a sík területre, nem egy, hanem több szigetet alkotott. Keleti ágát feltöltötte a területre jellemző állandó észak-nyugati szél segítségével, a vándorló buckák eltorlaszolták a keleti ágat, így holtág majd mocsaras terület alakult ki. Soroksárnál a Nagy-Mocsár árok, a Somlyó szigetnél pedig a Nekeresdi-ér.12 A sziget nagy része ártér volt, majd láppá alakult. A Ráckevei(Soroksári)- Duna-ág egészen a 19. század végéig egy szabályozatlan mellékága volt a Dunának. Vízszintje a nagy folyóval együtt változott, így amikor a Dunán árhullám vonult le, a Ráckevei(Soroksári)-Duna-ág partjának területeit is víz borította el. A partvidék mezőgazdaságát így alapvetően meghatározta a vízjárás szeszélye, ami miatt inkább ősi eredetű keményfa ligeterdők, mocsarak, hókonyok,13 lápos öblök és mocsárrétek voltak megtalálhatók a part mentén. Ezek a maguk természetes módján - bár már akkor is fogyó kiterjedésben - rendkívül kedvező életfeltételeket biztosítottak a növény- és állatvilágnak. A láperdők tölgy-, fűz-, és égerfából álltak. A Duna vizében sok volt a hal, különösen az 1840-es években a becsei-ág mentén virágzott a halászat.14 15 A terület madárvilága is jelentős volt, az őshonos vadkacsa, vadlúd, gólya, kócsag, búbos vöcsök, bölömbika, vízicsibe, nádirigó és denkesirály révén. A berkekben sok énekesmadár is fészkelt, a láperdőben pedig számos ölyv, héja, fekete gólya és halászsas. Csép mellett sok fácán élt, és árvíz idején elszaporodtak a vadkacsák is. Korábban jelentős volt a hód- és vidraállomány, az ártéri erdőkben szívesen tanyázott a vaddisznó, valamint a vadmacska, menyét és a borz.13 A sziget kétharmadát legelő borította, csak az uradalmak területén volt földművelés, aminek a sovány föld egyébként sem kedvezett. Kivételt csak a makádi feketeföld jelentett. Erdő is kevés volt - a szigetszentmiklósit 1800 körül telepítették a fútóhomok megkötésére -, ráadásul a part mentén lévőket a gyakori áradások mocsaras, Barra, 27-28. o. " MNL-PML XXVII. 108. László Géza: A Csepelsziget fénykora. 11. o. 12 Uo. 13 A hókonyok fűzfákkal, nádasokkal benőtt holtágak, amiket a Duna jeges áradása hagyott maga után. 14 MNL-PML XXVII. 108. László Géza: A Csepelsziget fénykora. 8. o. 15 Uo. 6-8. o. 27
