Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Balázs Gábor: A filoxéra-járvány és a homoki borászat fellendülése Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében
1884 tavaszán a kecskeméti telepen már több mint 400 ezer olyan, a hagyományos európai fajtákhoz tartozó gyökeres vesszővel rendelkeztek, amelyet a termelők részére fel tudtak ajánlani. Az eladási hirdetményre az ország különböző borvidékeiről összesen 115 termelő adta be a kérelmét. A részükre kiadott 337 ezer vessző mellett a helybeli vásárlók 21 ezret kaptak, a várost megillető 6% jutalék fejében pedig az önkormányzat részére 67 ezer db került áradásra.44 1885-ben további 675 ezer európai, majd 1886-ban kb. fele-fele arányban 1,2 millió db hagyományos és amerikai szőlőfajta gyökeres vesszőit szállították ki a megrendelőknek. Az európai fajtákból csak olyan települések kaphattak, amelyeket nem ért el a fertőzés. A kísérleti telepen gondosan csomagolt, fajtánként elkülönített vesszőket vasúton küldték a megrendelők részére. A szállítási költséget és a vesszők árát a vásárlók az illetékes adóhivatalnál fizették meg.43 A gyökeres szőlővesszők ára fajtától függően ezer db-ként borszőlők esetében 6 és 15, csemegeszőlőknél pedig 14 és 20 forint között váltakozott.4'1 Az európai szőlőfajták minél szélesebb körének megmentése érdekében döntött a minisztérium úgy, hogy a kecskeméti telepen ún. fajtagyűjteményt hoznak létre. Ebben minden Magyarországon termelt szőlőfajta helyet kapott. Az őshonos szőlők összegyűjtése eredményes volt: a kísérleti telepen 1885-ben 157, 1886-ban már 247 fajta bor- és csemegeszőlőt kezeltek. Pontos nyilvántartást vezetve minden fellelhető fajtából 30-30 tőkét ültettek el, 11 pásztában.47 A hagyományos hazai fajtákat úgy tudták megmenteni, hogy a termesztésre szánt alanyokat a kecskeméti telepen ellenőrizve szaporították, majd olyan homoktalajú ültetvényeken helyezték el őket, ahol azokat nem károsíthatta a filoxéra. A kecskeméti telep legfontosabb feladata a homoki szőlőtermelési kultúra meghonosítása volt. Ehhez pedig sokoldalúan képzett munkásokra volt szükség. Ennek érdekében a telepen földműves itjakat kezdtek alkalmazni, akik eleinte ingyen dolgoztak, és csak egy idő után kezdték őket rátermettségük alapján díjazni.48 A kecskeméti telepen tervbe vették egy olyan pince berendezését is, amelyben az érdeklődő alföldi tennelők a helyes borkezelés fortélyait is elsajátíthatták volna.49 Mindent egybevetve elmondhatjuk, hogy 1886 végére a feladatkör meghatározásával az ország legnagyobb állami kísérleti szőlőtelepén a termelés megindult. A legjelentősebb talajrendezési munkákat befejezték, és a telepítésre alkalmas terület 62%-án (106 kát. h.) vesszőiskolák és tőkék álltak. A hazai fajtaállomány gondos ösz- szegyüjtése és termesztése, illetve az amerikai alanyokba történő beoltásuk lehetővé tette, hogy a magyar borvidékek legfontosabb szőlőfajtái túléljék a fdoxérát. A Kecskeméten elvégzett hatalmas munka legfontosabb társadalmi-gazdasági következménye _______________________________________________________BALÁZS GÁBOR 4 4 KÖZGAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ. 1885. okt. 15. 42. sz. Koritsánszky János, a kecskeméti m. kir. állami „Miklós" szőlőtelep vezetőjének jelentése a telep 1883-1884. évi működéséről. 45 Soós 2006, 174.0.' 46 Uo. 47 KÖZGAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ. 1887. szept. 8. 36. sz. Koritsánszky János, a kecskeméti m. kir. állami „ Miklós" szőlőtelep vezetőjének jelentése a telep 1886. évi működéséről. 48 Feyér, 176.0. 49 Soós 2006, 166.0. 245
