Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Balázs Gábor: A filoxéra-járvány és a homoki borászat fellendülése Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében
BALAZS GABOR önálló termelők így vetették meg az. alapját a Duna menti zöldségtermelésnek, továbbá a kiskőrösi gyümölcs- és szőlőkultúrának.3 Jelentős mértékben javította végül a Duna-Tisza közi borászat jövedelem- termelő képességét, hogy 1851-ben végleg megszűntek a vámhatárok Magyarország és az osztrák örökös tartományok között. A hazai mezőgazdaság terményei így köny- nyen eljuthattak ezekre a piacokra, sőt akár Németországban is megjelenhettek. A piacok kiszélesedése óvta meg a hazai agráriumot attól, hogy a szakaszonként visszatérő válságok komoly kárt okozzanak a mezőgazdasági termelésben. A tájegység mezőgazdaságának fejlettségét jelöli, hogy már a XIX. században megindult a gyümölcs és a szőlő exportja a Monarchia többi részébe, így Ausztriába, Galíciába és Csehországba. A Duna-Tisza köze legnagyobb kiterjedésű szőlőterületeivel a pilisi felső és alsó járások települései rendelkeztek, a legkisebbek pedig a pesti közép, a solti közép és a kiskun felső járásban voltak. Ki kell ugyanakkor emelnünk, hogy a főváros is jelentékeny szőlőterülettel bírt. Pest megye szőlészetére nézve a vonatkozó statisztikában feltüntetett megyék közül a negyedik helyen állt, míg a kertészet tekintetében a hatodik volt a sorban.5 6 A megyében évente termelt bor értéke ugyancsak jelentős volt.7 Pest megyében nemcsak kitűnő bort termeltek, de az áruk is eladhatóvá tette ezeket a termékeket.8 A filoxéra terjedése A filoxérát 1854-ben - egyes szakírók szerint 1856-ban - fedezték fel Észak- Amerikában. Asa Fitch, a rovartan New York állambeli tudósa írta le először, és a Pemphigus vitifoliane nevet adta a kórokozónak.9 Később a filoxéra vastatrix elnevezés vált hivatalossá. Többféle alakja ismert, így van ivaros, ivartalan, szárnyas és szárnyatlan is. Nálunk a növény gyökerén megtelepedve az utóbbi végzett hatalmas pusztításokat. A levelek sárgulása már messziről jelezte a fertőzést. A filoxéra egyes fajai tölgyfaleveleken is élnek, ahol azonban kárt nem okoznak.10 A filoxéra európai története érdekes módon akkor kezdődött, amikor a lisztharmat elleni küzdelemben Franciaország az ellenállóbbnak tartott amerikai fajták elterjesztésével kísérletezett. Sokan idegenkedtek ugyanis Európában az 1850-es években elterjedt kénporos eljárástól, és azt hitték, hogy a gombabetegségek leküzdésére megfelelőek az amerikai szőlőfajták. Ezeket gyanútlanul beültették a kertekbe, és nem gondoltak arra, hogy azokon olyan rovar petéi vannak, amelyek az őshonos szőlőfajták gyökerein megtelepedve azok pusztulását okozhatják.11 5 Asztalos-Sárfalvi, 30. o. 6 Borovszky, 73. o. 7 Uo. 75.0. 8 Uo. 76.0. 9 Beck, 65. o. 10 A filoxérával kapcsolatban Herman Ottó is felszólalt a parlamentben. SZABADFALVI, 313-315. o. " Soós 1988, 341. o. 237
