Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Kiss Anita: Tűzvészek és tűzvédelem a 18. században
KISS ANITA jelenjenek meg a helyszínen vagy embereiket elküldjék oda (43.); a lakosok úgyszintén (44.), méghozzá a szomszéd helységekből is (45.). Fontos, hogy emberséggel bánjanak a néppel, aki tud segíteni, engedjék, aki alkalmatlan, azt félre küldjék, de senkivel erőszakosan ne bánjanak, nehogy az oltástól elijesszék (46.). Ahogy lehet, rendet kell tartani, a kiabálást mellőzni, az utakat pedig szabadon hagyni (47.). Az asszonyok, ha közeleg a tűz, a marhákat oldják el, és az erre kijelöltek vigyék ki a mezőre, eközben a nők a ház tetejére vizet öntsenek és vagyonukat mentsék - amire már előre határozzanak meg alkalmas, őrzött helyet (48.). Egyébként a tűz terjedését minden eszközzel és módszerrel igyekezzenek akadályozni (49-51.). Az oltás megszervezésénél a 43. pont szerint tehát nemcsak azért volt szükséges a céhek és mesteremberek bevonása, mert valamiféle szervezettséget tudtak így biztosítani, hanem egyszerűen azért, mert nekik voltak meg a megfelelő szerszámaik és képességeik. A céhek közötti munkamegosztás is ezen alapult, tudniillik Pest városának vonatkozó, 1808-as rendelete szerint például a cukrászokat és óramüveseket sem küldték be az oltás „sűrűjébe”, hanem - mint a falvakban az asszonyoknak - az értékek mentése volt az elsődleges feladatuk. ’" A további következmények megelőzése érdekében (53-56.) fontos, hogy ha el is oltották a tüzet, csak engedéllyel hagyhatják el a helyet (53.), és egyébként is maradjanak ott őrök, nehogy feléledjen a tűz (54.). Az oltószerszámokat rendben adják vissza (55.) a tűzesetet pedig rögvest jelentsék a vármegyének, az pedig vizsgálja is ki (56.). Flogy milyen hatása volt a rendeletnek, azon településeken, ahol addig nem voltak hasonló szabályozások, arra szemléletes példa Ráckeve, ahol épp az 1788-as bíróválasztáskor adta át a megye helyettes szolgabírája, Bicskey Sándor a nyomtatott „tűz ellen való parancsolatot”, de különösebben nem foglalkoztak vele.35 36 * 1790- ben azonban egymás után két nap is tűz ütött ki a mezővárosban, és összesen 23 ház égett porrá. Ekkor amellett, hogy az egyik tűz gondatlan okozóit 25 pálcára, az asszonyt 25 korbácsra büntették - amit elrettentésül ünnepnapon nyílt színen kellett megkapniuk - a fentebbiekhez illeszkedő általános rendelkezéseket is hoztak.’7 Tudniillik, hogy minden háznál hordóban, kádban vagy más fa edényben vizet tároljanak, a kéményeket tisztán tartsák, és ahol csak lehet, égetett téglából építsék azokat. Ez utóbbi megvizsgálására ki is jelöltek kettőt maguk közül, előre- bocsátva, hogy akinek a kéménye nem megfelelő, az először büntetést kap, következő alkalommal viszont nyomban kiűzik a városból. Az ellenőrzésre minden bizonnyal sor is került, a következő bejegyzésben ugyanis Lerner Mátyás kapitányt 35 RONCSIK, 29. ó. 36 MNL-PML V. 180. A/a. 1. kötet, 193. o. 17 Uo. 295-296. o. Azt is elrendelték, hogy akire rábizonyul, hogy a vétkesek házánál múlatta az időt „ Hatnak kedviért", ott „mintegy bordély házban " összegy ülekezve, szintén 12 korbácsütést kapjon. 17
