Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Schramek László: Pestisjárvány Pest megyében 1739–1742
PEST IS JÁR VÁNY PEST MEG YÉBEN... Az ellentmondásos forrásadottságok miatt a járvány halálos áldozatainak számát mindeddig meglehetősen nagy szórással becsülték meg a kutatók. Dávid Zoltán a Helytartótanácsi levéltárban talált kimutatás alapján 6 600, illetve a két szabad királyi várossal együtt 13 095 főre teszi a Pest megyei áldozatok számát. Ugyanakkor a népességen belüli pusztítás mértékét már a megyei, valamint Pest és Buda városi adatok összesítésével közli, mintegy 7,9%-ra becsülve az emberveszteség mértékét.141 A Helytartótanács levéltárában őrzött forrás nyilvánvalóan téved, mivel Kecskemét és Nagykőrös együttes embervesztesége önmagában meghaladta a jelzett nagyságrendet. Vekerdi László átveszi Dávid Zoltán összesített adatát, de nem jelzi, hogy az Pest és Budával együtt vagy nélkülük értendő.142 Kapronczay Károly több, jelentősen túlzó adat felsorolását követően 80 000 főre becsülte az elhunytak számát.143 A megye korabeli lakosságszámát ebben az időben nem lehet 160 000-180 000 főnél többre becsülni,144 145 így ez alapján minden második itt lakó távozott volna az élők sorából. Ráadásul a fentebb közölt 2. számú táblázat adatai alapján a járványtól érintett településeken csak a lakosság fele élt, ezért ez az álláspont is tarthatatlan. Az áldozatok számát tehát újabb források bevonásával kell pontosítani. Ezek között elsőként kell megemlíteni Mágocsy Mihály alispán és Zlinszky János másodalispán jelentéseit és a Helytartótanács Egészségügyi Bizottságának jegyzőkönyveit, amelyek az 1740. és 1741 évben fertőzötté vált települések esetében az elhunytak számát heti rendszerességgel tartalmazzák (Vác, Mogyoród, Szada, Veresegyház).14"’ Néhány településen a foldesúr összeíratta az áldozatokat (Óbuda, Budakeszi, Budaörs). Végül, de nem utolsó sorban a felekezeti anyakönyvek is megfelelő támpontot nyújtanak a halottak számának megbecsüléséhez, amennyiben megfelelően vezették őket (pl. Boldog, Akasztó, Dunaharaszti). Számos településen azonban az anyakönyvek sajnos statisztikai igényű feldolgozásra alkalmatlanok (pl. Szentendre anyakönyvei, Ercsi, Dunakeszi, Óbuda stb.) E források, illetve tudományos igényű feldolgozásaik az áldozatok számának minden korábbinál pontosabb és megalapozottabb becslését teszik lehetővé. Az imént ismertetett, meglehetősen hiányos, és bizonytalan színvonalon fennmaradt források alapján az alábbi következtetések vonhatjuk le. Egyrészt az 1744-ben lakott települések alig harmadát érintette a fekete halál, igaz, e helységekben élt az adófizető népesség, és talán az össznépesség valamivel több, mint a fele. A 67 mezőváros és falu közül 27 esetében lehetett több-kevesebb pontossággal megbecsülni a járvány áldozatainak számát, és ez utóbbi bő kéttucatnyi településen élt a pestis sújtotta községek adófizető családfőinek bő 60%-a az 1744. évi adatok szerint. Az érintett helyeken mintegy 15 000 áldozatot követelt a járvány. A megye egészére vonatkozó becslés elkészítése lényegesen összetettebb kérdés. A nagyobb 141 Dávid, 89. és 95. o. 142 Vekerdi, 48. o. 143 Kapronczay, 84. o. 144 Őri, 210. o. I. diagram. 145 Az 1739. évi halálozási adatokat a posta hiánya miatt nem tudták bekérni a településektől. Ld. MNL-OL A 27. 50. cs. No. 990. 89. r. 174
