Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Schramek László: Pestisjárvány Pest megyében 1739–1742
SCHRAMEK LÁSZLÓ szokások kényszerű módosítása azonban az intézkedések foganatosítását követően szinte azonnal, már április hónapban zúgolódáshoz vezetett.48 * 50 Az alispán a járvány megjelenését 1739 júniusában a kecskeméti vesztegzár túlzsúfoltságával magyarázta.44 Meglehet, hogy Mágocsy helyesen értékelte a történteket, de több tényező együttes jelenléte eredményezte azt, hogy a kecskeméti járvány négy hónap alatt mintegy 6000 áldozatot követelt. Az egészségügyi személyzet súlyos hibákat vétett. Egyrészt nem figyelt fel kellő időben a halálozások emelkedő számára, másrészt a járvány kitörésének sorsdöntő napjaiban senki nem látogatta a betegeket, és nem is különítették el őket az egészségesektől. A kecskeméti városi orvos magatartása ma gyalázatosnak látszik számunkra, de a 18. században természetes volt, hogy egy sebész a járvány hírére felhagyjon a praktizálással. Egyrészt megtehette ezt, ha a szerződést így kötötte a várossal, másrészt a korabeli köznép gyanakodva, sőt gyűlölettel fogadta a pestisorvosokat, nem szivesen fogadott el tőlük gyógyszereket.30 Ez a jelenség megfigyelhető a kecskeméti protestánsok körében is. Nem engedték ugyanis a betegek látogatását, a ruhák elégetését és a házak lezárását. Mindezek hatására a császári sebészek elhagyták a várost, és Nagykőrösre vonultak.51 A református népesség mindenütt zúgolódott a szigorú rendszabályok miatt. Nem akarták temetési szokásaikat feladni, és a predestinációba vetett hitük miatt nem törődtek a megbetegedés veszélyével. Úgy tartották, hogy eleve elrendeltetett, ki betegszik meg, vagy marad egészséges. A rendelkezések végrehajtása éppen ezért nehézségekbe ütközött Karcagon, Kiskunhalason,52 és Csömörön is,53 ahol a reformátusok aránya magas volt a népességen belül. Nyilvánvaló tehát, hogy a dögvész, mind Izsákon, mind Kecskeméten már jóval az első hivatalos jelentések megírása előtt megjelent, de a falusi és városi vezetők a települések lezárása, az ebből fakadó élelmezési nehézségek és minden más kellemetlenség miatt - amíg lehetett - titkolták a bajt. Éppen ezért egyes városok megbízható infonnációk gyűjtése céljából olykor még hírszerzőket is küldtek a közeli településekre, hogy a szolgálati utat megkerülve szerezzenek tudomást a járványok megjelenéséről.54 Végezetül a megye elkülönítette a három pestises települést,55 a Bács megyével szemben felállított védvonalat azoktól északra ismét felállították, s 400 személy őrködött ott az elkövetkező nyolc hónapban.56 48 BOROSY, 5425. és 5427. regeszta. 48 MNL-OL A 27. 50. cs. No. 969/1.4. r. és No. 974.21. r. 50 Magyary—Kossá I. k. 123-124. o. 51 MNL-OL A 27. 50. cs. No. 1003. 123. r. 52 MNL-OL C 37. Lad. D. fase. 1/1. 103. r. és MOL C 19. 1739. május 2. A pestis terjedésének megakadályozásáról szóló jelentés. 7. r. 53 MNL-OL P 1314. No. 75602. 54 Magyary-Kossa I. k. 119. o. skk. 55 MNL-OL P 1314. No. 75602. 56 MNL-OL C 37. Acta Pestilentialia. Pest megye. 289. v. 159
