Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Tóth Judit: Áruhalmozás vs. pultagitáció, avagy „az ellenség ismét a közellátás vonalán próbál zavart okozni.”
TOTH JUDIT az ellenségnek kikiáltott egyéneket felelőssé tevő 1950. szeptemberi titkársági határozat előírta a társadalmi és az állami ellenőrzés erősítését a kereskedelem területén. A határozat rögzítette, hogy a kerületi és a városi pártbizottságok a helyi tanácsok útján, elsősorban a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége (MNDSZ), továbbá a békebizottságok bevonásával szervezzék meg az üzletek társadalmi ellenőrzését. Előírták azt is, hogy az üzletellenőrző bizottságokba döntően munkásasszonyokat kell bevonni.50 * * Egy 1952 végi pártdokumentumban az e téren elért eredményeket érintően a következő olvasható: „Az ellenség elleni harcban ezen a területen igen nagy segítségünkre vannak a társadalmi ellenőrző bizottságok, amelyek egyes helyeken, például Vácon jól működnek, bár vannak helyek ahol a tanácsok végrehajtó bizottságai nem ismerték fel az ilyen jellegű tömegkapcsolatok jelentőségét, és nem törődnek ezeknek a bizottságoknak a megszervezésével és működtetésével. ”M Sokszor a tanácsok mellett a helyi pártszerveknek is szemükre vetették, hogy „megalkuvók a kereskedelem terén”. Ennek ékes bizonyítékát látta a megyei pártbizottság abban, hogy a Ceglédi járásban volt olyan népboltvezető, aki minden vasárnap templomba járt. A jelentést tevő elmondta azt is, hogy a helyi MNDSZ tagjai felkeresték nevezett boltvezetőt, de az kidobta őket a házából, majd hozzátette: „természetesen a dolgozók feleségei fel vannak háborodva, hogy ilyen klerikális beállítottságú elemek vannak ilyen beosztásban "f A helyi szerveken túl a kereskedelmi vállalatok is bekapcsolódtak az ellenőrzésbe, a szocialista tulajdon védelmének érdekében ugyanis boltellenőröket alkalmaztak, akikkel kapcsolatban az alábbi követelményeket állították: ,pí boltellenőr akkor végez jó munkát, ha megakadályozza a boltokban a gondatlan, felelőtlen gazdálkodást, az áruk eltulajdonítását és éberen őrködik a felett, hogy a bolti dolgozók a szocialista vagyont, mint szemük fényét őrizzék. ” A boltellenőrökről azonban megállapították, hogy azok nem töltik be funkciójukat, hiszen „sokszor csak »beköszönnek« a boltba, a helyett, hogy érdemi ellenőrzést végeztek volna ”.53 A Belkereskedelmi Minisztérium azonban egy utasításában elrendelte a szocialista tulajdon fokozottabb védelme céljából a bolt-, fiók-, telep- és üzemi, valamint a vállalaton belüli ellenőrzés megszilárdítását. Ennek értelmében a széles hálózattal rendelkező vállalatoknál, így például a népboltoknál is, a már említett feladatokat végző részlegeket továbbra is fenn kellett tartani. A kiskereskedelem területén a legfontosabb szempontok között szerepelt a nyitva tartás, az áruellátás, áruterítés ellenőrzése, vagyis, hogy az mennyiben szolgálja a közellátás érdekeit, a dolgozók igényeinek zavartalan kielégítését. Vizsgálni kellett továbbá a közszükségleti és kiemelt cikkek (só, liszt, cukor, zsír, tej) áruforgalmát, van-e elfekvő áru, milyen a bolti árukészlet összetétele. Az árukezelés szakszerűsége címszó alatt megnézték, hogy a kirakati áruk, a gyümölcs- és zöldségféleségek, édesipari áruk és egyéb termékek nem 50 51 52 53 MNL-OL MK-S 276. f. 54. cs. 413. ő. e. 1950. szeptember 20. MNL-PML XXXV. 1. 1/27. ő. e. 1952. december 9. Uo. Kereskedelmi Értesítő, 1952. december 14. 149
