Halász Csilla: A nép művelése. Agitáció és propaganda a népművelésben a Rákosi-rendszer idején - Pest Megye Múltjából 16. (Budapest, 2013)
Kultúrotthonok
Kultúragitációs brigádok működése a Rákosi-korszakban Bár a politika teljesen rányomta a bélyegét a kultúra minden ágára, mégis ki kell emelni egy olyan területet, ahol a kultúra terjesztésének és a művészet megjelenésének még a látszata is hiányzott. Ezek az úgynevezett kultúragitációs vagy más néven hangulatkeltő (köszöntő) brigádok voltak. Már maga az elnevezés is mutatja e „művészeti”192 kör fő feladatát, azaz mint kulturális eszközt kívánták a párt politikájának, ideológiájának terjesztésére felhasználni. A kultúragitációs gárdáknak elméletileg egész évben folyamatosan kellett működniük, de tevékenységük főként a mezőgazdasági munkák, választások és békekölcsönjegyzések idejére koncentrálódott, így működésük inkább kampányjellegűnek mondható. Ezen okból mint nem teljesen körbehatárolt, képlékeny csoportok léteztek, emiatt nehéz meghatározni nagyságukat és számukat. Elméletileg minden községben próbáltak szervezni legalább egy ilyen csoportot, a jelentések szerint egy- egy megyében 140—400191 - természetesen a megye nagyságától függően - 5-10 fős brigád működött. A kultúragitációs brigádok felolvasásokkal, kisebb előadásokkal, később egyre gyakrabban inkább rigmuséneklésekkel, rigmusmondásokkal194 járták a településüket és határaikat. De volt olyan megye, ahol központi kultúragitációs brigád is működött, amely az egész megye területén végzett agitáló tevékenységet, s nem csupán rigmusokat énekelve léptek fel, hanem keskenyfilm-vetítőgépet és kézikönyvtárat is vittek magukkal, felvonultatva így más agitációs eszközöket is.19" Mivel ez a tevékenység igényelt némi előadói képességet, ezért a már meglévő műkedvelő csoportokból (korabeli szóhasználat szerint kultúrcsoport, azaz színjátszó-, ének-, tánccsoportok) szervezték meg a brigádokat. Sőt - ahogy azt már a korábbi fejezetben jeleztük - a II. Országos Kuitúrversenyen már külön kategóriaként jelent meg. A kultúrotthonok és a népművelési osztályok (vagy csoportok) mellett, üzemek, gyárak, társadalmi szervek, így a MNDSZ, a MSZT, a DISZ és az úttörők is szerveztek ilyen csoportokat. A kultúrpolitika csak annyiban „engedte" meg, hogy művészet legyen, hogy a különböző jelentésekben és beszámolókban a művészeti munka körébe sorolták be. A művészeti agitáció formáiról lásd bővebben a könyv 3. számú mellékletéi. m Fejér megye: 142 falusi kultúrbrigád volt, 435 taggal. (MNL-OL XIX. I-3a. 1812-7-5/1951.) Pest megye: 357 úttörő, 104 felnőtt brigád működött. (MNL-OL XIX. I-3a. 1812-12/1951.) Komárom megye: 120 brigád, nyáron: 140 falusi, 40 üzemi, 60 úttörő brigád volt. (MNL-OL XIX. l-3a. 87-1 1-7/1952.) Szolnok megye: 326 brigád működött. (MNL-OL XIX. l-3a. 87-16-8/1952.) A Népművelési Híradó cikke szerint 1952-ben a nyári hónapokban 4000-4500 kultúragitációs brigád tevékenykedett az országban. Népművelési Híradó. 1952/10-11. szám, 8. o. ,<M A rigmusíró-brigádok az 1950-es tanácsi választások, illetve a békealáírás-gyüjtés idején alakultak. A begyűjtési munkát már több mint 3000 falusi kultúrbrigád igyekezett segíteni. VÉSZI (s. a. r.), 1952. 6. o. wí A Hajdú-Bihar megyei központi agitációs brigád a begyűjtés sikerének érdekében három hét alatt mintegy 30 helységet keresett fel, igen komolynak számító technikai felszerelésével együtt: Volt náluk hangos- beszélő, lemezjátszó lemeztárral, aggregátorral ellátott filmvetitőgép, kézikönyvtár, plakát, röplapok. Népművelési Híradó. 1951/11. szám, 13. o. 89
