Halász Csilla: A nép művelése. Agitáció és propaganda a népművelésben a Rákosi-rendszer idején - Pest Megye Múltjából 16. (Budapest, 2013)
Bevezetés
így volt ez mind a Szovjetunióban, mind pedig a „vazallus” államokban, ily módon ez a fajta kultúraközvetítés rendkívül egységes képet mutat. A Moszkvából Magyarországra hazatért vezetők teljes mértékig átvették a szovjet propagandát, és a kultúra minden területét központosítani igyekeztek. Ez megmutatkozott például a Magyar Művészeti Tanács felállításában; az új, szovjet típusú címer tervezésében (amely heraldikailag ugyan szabálytalan volt, de rendkívüli módon hasonlított - nem véletlenül — a szovjet tagköztársaságok címereire); az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc centenáriumának megünneplésében, ahol a tényleges történeti megemlékezés helyett annak hangsúlyozása kapott szerepet, hogy a forradalom nem győzhetett, hiszen nem állt ideológiailag szilárd talajon, nem vett részt benne az öntudatos munkásosztály, ily módon bukása történelmileg szükségszerű volt. Moszkva e téren a VOK.SZ (Vszeszojuznoe Obsesztvo Kultumoj Szvjazü - Külföldi Kulturális Kapcsolatok Össz-szövetségi Szervezete) útján gyakorolt némi nyomást, amelynek elsőrendű célja a szovjet kultúra exportja volt, amit a különböző országokban alakult szovjetbarát művelődési társaságok segítségével végzett.1 így jutott Magyarországra bőséges szovjet propaganda-anyag a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság, majd később a Magyar-Szovjet Társaság (MSZT) útján. Ugyanakkor a moszkovita vezetők egymással versengve igyekeztek azon, hogy minél jobban elnyerjék a szovjet vezetés kegyét. Maximális szervilizmussal próbálták bizonyítani, hogy Moszkva jó kezekbe adta az ország gyeplőjét. Magyarországon 1949-ben indult meg a szovjet kultúra tervszerű népszerűsítése a szovjet kulturális napokkal, amelynek keretében szovjet elemzők, tanácsadók látogatták meg a tudományos, művészeti intézményeket.2 Az 1950-es években a kultúra tehát a központi ideológia közvetítő csatornájaként működött. Az ideológia a terror, valamint a bürokratikus gépezet mellett döntő szerepet játszott a szovjet típusú államok rendszerének fenntartásában.3 A kommunista ideológia jegyében a művelődés teljes átalakítására hirdették meg a kultúrforradalmat, amely nem volt más, mint a fennálló rendszer alapjait biztosító pillérek egyike. Mit jelentett akkoriban a kultúrforradalom? Révai Józsefnek - a korszak főideológusának - a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) II. kongresszusán mondott beszéde szerint: „ tanulatlan munkások százezreiből kell szakmunkásokat nevelnünk, jelent tíz meg tízezer új, magasan kvalifikált szakember [...]jelenti azt, hogy emelnünk kell dolgozóinak általános műveltségét, [...]dolgozó népünk millióiban kell kifejlesztenünk és tudatosítanunk a munkához, az államhoz, a hazához való új viszonyt. ” A kultúrforradalom feladata továbbá, hogy „ki kell fejlesztenünk és meg kell szilárdítani az új, szocialista erkölcsöt, hogy állandó, szívós és rendszeres harcot kell vívnunk az emberek öntudatában, erkölcseiben, szokásaiban meglévő kapitalista ideológiával és maradványaival”. Emellett „jelenti azt, hogy népünk szocialista átnevelé- sének szolgálatába kell állítanunk mindent eszközt: az iskolát, az agitációt és a propagandát, a művészetet, a filmet, az irodalmat, a tömegek kulturális mozgalmának 1 MNL-OL XIX. J-lj. 141. tétel. 62078/6/1946. 2 Standeisky, 1998. 164. o. 3 GyurgyáK (szerk.), 2003. 302. o. 8
