Tanulmányok Pest megye múltjából IV. - Pest Megye Múltjából 15. (Budapest, 2012)
3. Türke Gábor: A Romák helyzete Pest-Pilis-Solt vármegyében a 18. században
Türke Gábor A Romák helyzete Pest-Pilis-Solt vármegyében a 18. században A romák első nagyobb csoportjai a 15. század végén vándoroltak Magyarországra.1 A rákövetkező két évszázadban a befogadó többségi társadalommal való együttélés viszonylag zökkenőmentes volt, nem alakult ki különösebb konfliktushelyzet. Ez a kényes egyensúly a 18. századra azonban már felbomlott, ezért az ország újjátelepítése után a felvilágosult abszolutista kormányzat a társadalom egészét érintő reformok mellett a perifériára szorult rétegek helyzetét is rendezni kívánta.2 A cigánysággal kapcsolatban felmerült problémák megoldását a marginalizálódott csoportok társadalmi integrálásban látták, amit rendeletek útján igyekeztek megvalósítani. Ezek a rendeletek elsősorban a vándorló életformát űző közösségek letelepítését, valamint kultúrájuknak, szokásaiknak a többségi társadalom elvárásaihoz való igazítását, lényegében a cigányság fokozatos átnevelését célozták.3 Az 1750-es évek közepével beinduló integrációs kísérlet folyamán ún. cigányösszeírások sora készült,4 melyek a rendeletek előkészítését segítő előzetes felmérésként, illetve a rendeletek megvalósításához segédeszközként szolgáltak. Ezek az összeírások, bár szűk metszeten keresztül és a maguk korlátái közt, de fontos információkkal szolgálnak a cigányság helyzetéről a 18. század második feléből. A Pest Megyei Levéltár őrzésében három ilyen összeírás maradt fenn, egy 1760-ból,5 egy 1768-ból6 és egy 1780-ból.7 Az adatok tehát egy meglehetősen rövid időintervallumból, mindössze 20 évről állnak rendelkezésünkre, és abból is csak egy- egy pillanatképet ragadnak ki. Ezenkívül egyedül az 1768-as összeírás dolgozta fel a megye teljes területét, az 1760-ban készült csupán a Pilisi és a Solti járásokból, a legutolsó, az 1780-as pedig csak a Kecskeméti és a Váci járásból szolgáltat adatokat. Mivel az egyes összeírások más témákat vizsgáltak, az első csak a családfőket és vagyonukat, a második a megye teljes roma népességét foglalkozással, életkorral, vallási hovatartozással, végül az utolsó a 4 és 10 év közötti gyermekekkel rendelkező „újmagyar”8 családokat írta össze, ezért ezek alapján demográfia folyamatokat vizsgálni, következtetéseket levonni csak áttételesen és fenntartásokkal lehet. 1 Nagy, 2004. 6-8. o. 2 Nagy, 2006. 40. o. 3 Soós, 26. o. 4 Nagy, 2006.41. o. 5 PML IV. 74. CC I. 28. 6 PML IV. 74. CC I. 39. 7 PML IV. 74. CC I. 57. 8 Mária Terézia és II. József rendeletéi újmagyarként, vagy újparasztként (neo colonus) nevezik meg a cigányokat. 69
