Tanulmányok Pest megye múltjából IV. - Pest Megye Múltjából 15. (Budapest, 2012)
3. Türke Gábor: A Romák helyzete Pest-Pilis-Solt vármegyében a 18. században
A ROMÁK HELYZETE PEST-PILIS-SOLT VÁRMEGYÉBEN... Letelepítés, vándorlás A felvilágosult abszolutista kormányzat tehát, a helyzet rendezésének a kulcsát a romák hagyományos vándorló életmódjának felszámolásában és az ilyen ún. peripateti- kus közösségek11 állandó lakhelyre telepítésében látta. Bár az intézkedések hatására a 18. század végére ,,a hazai cigányság többsége valóban rendelkezett fixa domiciliával, de életvitelében és mentalitásában nem lett ténylegesen letelepült. Nem vált élelemtermelővé, s megélhetési stratégiájából nem iktatódott ki a mozgás. ”12 A PPS vármegye összeírásaiben fellelhető adatok is ezt támasztják alá, hiszen az egyes településeken a roma családok száma két eltérő időpont közt jelentős ingadozást mutat. A Pilisi és a Solti járások 48 olyan településéből, amelyek 1760-ban és 1768-ban is rendelkeztek cigány lakossággal 23-ban nőtt, 16-ban pedig csökkent az ott tartózkodó roma családok száma, míg kilenc településen változatlan maradt. Azonban az utóbbi településeken is csak a családok száma nem változott, a családnevek mások. Helyben maradásról tehát e helyeken sincs szó, csupán ugyanannyi család költözött be az alatt a nyolc év alatt, mint amennyi elköltözött. A kilenc településből egyedül Fajszon és Dunapatajon található egy-egy olyan család, amely az 1760-as és az 1768-as összeírásban is fel volt tüntetve. Fajszon Kolompár Mihály maradt ott családjával, míg a másik két család esetében új nevekkel találkozunk, a Dunapatajon élt 11 roma családból pedig Balás Ferencé fordul elő mindkét összeírásban. Az 1768-as és 1780-as összeírások csak fenntartással vethetőek össze ebből a szempontból, mivel utóbbi csak a 4 és 10 év közti gyermekes családokat vette számba. A Kecskeméti és a Váci járások esetében csupán a tendencia vizsgálható, feltételezve, hogy az adott faluban az ilyen kisgyermekes családok mellett a csak fiatalabb vagy idősebb gyermekkel rendelkező családok száma is hasonlóan alakult. Ennek tükrében megfigyelhető, hogy a roma lakosság száma a legtöbb helyen nőtt, vagy nem változott számottevően. Kevesebb az elköltözés, de ahol van, az többnyire az adott település roma lakossága nagy részének máshová való vándorlását jelentette. Több esetben előfordult, hogy a faluból időközben az összes roma elköltözött, másutt pedig, ahol addig nem voltak jelen, számos család képviselteti magát a következő összeírás idején. Pereg, Ácsa, Tótgyörk, Sződ, valamint Kisnémedi településeken 1768-ban még nincs, 1780-ra pedig már több roma család is található az összeírások szerint. Ezzel párhuzamban viszont 15 olyan helység is volt, melyben 1780-ra egyetlen „újparaszt” sem maradt. (5., 7. ábrák) 11 Bíró, 66-67.0. 12 Nagy, 2006. 43. o. 72
