Tanulmányok Pest megye múltjából IV. - Pest Megye Múltjából 15. (Budapest, 2012)
1. Kiss Anita: Pest-Pilis-Solt vármegye archontológiája (1715–1750)
KISS ANITA bizonyíthatná, hogy nem csak alkalmi kinevezésről volt szó. Ennek ellenére csak 1740 augusztusától 1741 februárjáig töltötte be ezt a hivatalt,117 amit a későbbiekben sem állítottak vissza.IJS A közigazgatási és bírósági ügyekben egyaránt eljáró szolgabírákat (indices nobilium, judlium) a már említett járási beosztás szerint választották meg. Jogszolgáltatási hatáskörük ettől függetlenül a megye egész területére kiterjedt.1’9 így a megkülönböztetés annyiban állt, hogy a szükséges közigazgatási feladatok (rendeletek kihirdetése, adóbeszedés, összeírások gyakorlati megszervezése stb.) ellátásának felelősei voltak az adott területen. Kiemelt szerepüket jelzi, hogy Pest megyében 1742-től az alispán asztalánál foglaltak helyet a közgyűlésen, közvetlenül a jegyzők után.13 14'1 Számos feladatuk és más megyék eltérő gyakorlata141 ellenére Pest-Pilis-Solt megyében csak a korszak végén, 1750-ben választottak először alszolgabírákat (vicejudlium),'A2 akkor is csak a Kecskeméti, Váci és Solti járásba egyet-egyet.141 A szolgabírák segítői mind közigazgatási, mind bírósági ügyekben az esküdtek (jurati assessores, jurassores) voltak. Bár a tisztújítások alkalmával sem mindig jelölték, hogy melyik esküdtet melyik járásba választották meg, általában összesen nyolc, talán mondhatjuk, hogy járásonként két-két esküdtet választottak. A fizetési jegyzékek szerint az 1726—1727-es év előtt elszámolási évenként 4-5 esküdt kapott állandó salariumoX. Elképzelhető, hogy a többiek csak ideiglenesen (napidíjjal) töltötték be ezt a feladatot.144 Fizetés nélküli esküdtek választására a későbbiekben is sor került - minden bizonnyal a bírósági eljárások meggyorsítására -, de kinevezésük valóban csak esetleges volt. A hadbiztosok (commissarii)us feladata a megyében elszállásolt katonasággal összefüggő intézkedések koordinálása és végrehajtása volt. A megyei főhadbiztosi 13 A számadásokban található fizetési jegyzékek alapján. PML IV. 23-b. 1740/41 és 1741/42. 138 Az archontológiai jegyzékben ezért nem szerepel. 139 Ember, 535. o. és 1742. évi 17. statútum. PML IV. 92. 18. tétel, 10. f. verso. 140 Az 1742. évi 1. statútum szerint ezidőtájt ugyanez volt a szokás Pozsony, Nyitra és Bács megyékben is. (PML IV. 92. 18. tétel, 8. f. verso.) Az „ültetés” indoka az volt, hogy a szolgabí- ráknak a végzéseket rögtön le kellett jegyzetelniük, s amire nézve ezt a közgyűlés előírta, körlevelek útján kihirdetniük. 141 Turbuly Éva szerint a 16. sz. közepétől 17. sz. végéig terjedő időszakban jelennek meg. Turbuly, 42. o. Ember Győző a 17. sz. közepére általánosnak mondja előfordulásukat. Ember, 531. o. Ennek ellenére 1744-előtt Békésben is csak valószínűleg egyedi esetekben helyettesítő, tehát „surrogatus ” szolgabírót alkalmaztak. Héjjá, 57. o. 142 Korábban csak egy esetben (1726-ban) volt példa arra, hogy a sokat betegeskedő szolgabíró helyettesítésével - szigorúan közigazgatási és nem bírósági ügyekben! - ideiglenesen az egyik esküdtet bízták meg (adjunctus judlium). (PML IV. 1-a. XIII. kötet, 329-330. o.) 1734-ben pedig egy vizsgálat lefolytatásakor említik Kászonyi Ferencet, mint a szolgabírót helyettesítő (surogatus judlium) személyt. (Borosy, Igazságszolgáltatási, 537. reg.) (Köszönöm lektoromnak, Szabó Attilának, hogy felhívta a figyelmemet erre az említésre.) 143 Az indoklásban az is szerepelt, hogy ajelöltek hosszas esküdti szolgálat révén érdemelték ki a tisztet. Kisebb bírósági ügyekben is eljárhattak. PML IV. 1-a. XXL kötet, 104. o. 144 Vö. Turbuly, 43. o. és Degré, 2004. 230. o. 145 Részletesen foglakozik a kérdéssel Schramek, 2011a. 124. skk. 27
