Tanulmányok Pest megye múltjából IV. - Pest Megye Múltjából 15. (Budapest, 2012)
10. Aradi Ilona: Magánkönyvtárak pusztulása Pest megyében 1945–1956 között
ARADI ILONA 1953. június 2-án a Szabad Nép első oldalán jelent meg a Minisztertanács határozata a papírgyűjtő hetek megrendezéséről.72 73 A papírgyűjtő hetek a falvakban június 5— 18-ig, a fővárosban és a vidéki városokban június 15—28-ig tartottak. A papírgyűjtést minden üzemben, állami gazdaságban, termelőszövetkezetben, lakóházban, városban és községben meg kellett szervezni. Az üzemek, vállalatok, intézmények vezetői kötelesek voltak felelős személyt kijelölni a papír- és textilhulladék-selejtezés lebonyolítására. Az összegyűjtött anyagot két részletben kellett elszállítani: június 15-ig, illetve június 21-ig. Az irattárosokat verseny szervezésére szólították fel a selejtezés minél gyorsabb és tökéletesebb elvégzése és minél nagyobb mennyiségű papír begyűjtése érdekében. A Minisztertanács felkérte a DISZ-t (Dolgozó Ifjúság Szövetsége), a szakszervezeteket, az MNDSZ-t (Magyar Nők Demokratikus Szövetsége), hogy segítsék elő a gyűjtés megszervezését. Mozgósították a háziasszonyokat, a házfelügyelőket és az ifjúságot a sikeres lebonyolítására. Ennek érdekében arról tájékoztatták a lakosságot, hogy egy vagon papír- hulladékból 417 ezer újságot, vagy 113 600 db 40 lapos füzetet, vagy 104 ezer 100 lapos könyvet lehetne készíteni, és minden vagon papírhulladékkal három vagon fát takaríthatnának meg. A legjobb eredményt elérők között jutalmat osztottak ki. Az újság második oldalán A papírgyűjtő hetek - komoly segítség kulturális fejlődésünkhöz címmel további cikk buzdított az akcióban való részvételre. A kampányszerű gyűjtést ebben az írásban ,, rohamos kulturális fejlődésünkkel" indokolták. Statisztikai adatokkal támasztották alá a középiskolai és főiskolai tanulók számának növekedését, az újság és könyvkiadás bővülését, a könyvtárak állományának emelkedését az utolsó békeévhez (1938) viszonyítva. A cikk szerint - bár az állam nagy figyelmet fordít fejlesztésére - a papírgyártásunk nem képes kielégíteni a gyorsan növekvő igényeket. Ezért „szükség van az egész társadalom megmozdulása", a „papírgyártáshoz nélkülözhetetlen nyersanyagok szervezett gyűjtésére ”. Kulturális jelentősége mellett a papírgyűjtés gazdasági fontosságát is hangsúlyozták. (Importanyag megtakarítása, az ebből előállítható könyvek, füzetek száma stb.) Felhívták a figyelmet az értékek megőrzésére: ügyelni kell arra, hogy a kiselejtezett anyagok közé ne keveredjenek népgazdasági, tudományos, munkásmozgalmi vagy levéltári szempontból becses anyagok. A papírgyűjtés során előkerült értékes iratokat a Levéltárak Országos Központjának, a könyveket a Népkönyvtári Központnak kellett bejelenteni Az írás mindenáron mozgósítani igyekezett az olvasókat. Hangulatának érzékeltetésére álljon itt néhány sor a cikk befejező részéből: „Az értéktelennek hitt hulladékbál milliós értékek gyűlnek majd össze. A papírgyűjtés eredményeképpen százezer és százezer új könyvet és füzetet adhatunk ifjúságunk, dolgozó népünk kezébe. Induljanak hát harcba minden vállalatnál, minden irodában, minden lakóházban a papírgyűjtő hetek teljes sikeréért! ”1' Sajnos, a Pest megyei Tápiószentmártonban is „harcba” indultak. Ennek „eredményeként” született meg az 1954 márciusában készült jegyzőkönyv a muzeális értékű könyvek megsemmisítésének kivizsgálása tárgyában.74 A Pest Megyei Tanács VB 72 Szabad Nép, 1953. június 2. l.o. 73 Szabad Nép, 1953. június 2. 2. o. 74 PML XXVI. 1002-A/b. 277/1954. 201
