Tanulmányok Pest megye múltjából IV. - Pest Megye Múltjából 15. (Budapest, 2012)
1. Kiss Anita: Pest-Pilis-Solt vármegye archontológiája (1715–1750)
PEST-PÍLIS-SOLT VARMEGYE ARCHONTOLOGIAJA (1715-1750) akkor is csak halvány utalást találunk arra, hogy megoszlottak a szavazatok.61 Ha történt is fejenkénti szavazás, a ,, vöt a non numerantur, séd ponderantur” elv érvényesült, tehát a tekintélyesebb résztvevők álláspontja volt a döntő, sőt, valószínűleg csak az ő szavazatukat vették ki „fejenként”. Ez utóbbit bizonyíthatja az a későbbiekben részletesen tárgyalt eset is, ami a korban az egyedüli (dokumentált) példa fejenkénti szavazásra Pest megyében, és ahol a voksoláskor végül mindösszesen hat szavazatot számláltak össze.62 Az ügyek előkészítése, valamint sürgős ügyekben azok elintézése is az alispánra és a jegyzőre hárult.6’ Egy-egy közgyűlés azonban hiába tartott 2-3 napig, keretei még megfelelő előkészítés esetén sem adtak lehetőséget az egyes kérdések alapos tárgyalására és tervezetek kidolgozására sem, így ezekre bizottságokat hoztak létre. A bizottságok munkája igen sokrétű lehetett, a perceptorok elszámoltatásától az ország- gyűlési követutasítások kidolgozásán keresztül olyan speciális feladatokig, mint például Bél Mátyás készülő művének véleményezése.64 Ezekben a munkákban elsősorban szintén az alispán(ok), a jegyző, valamint a már említett táblabírák vettek részt. A közgyűlés működése tehát nemhogy nem akadályozta meg, de mondhatjuk: predesztinálta is, hogy a megyei ügyekben akár 6-8 ember, vagyis a legtekintélyesebb birtokosok, valamint a hivatalnoki kar legfelső rétege döntsön, s amennyiben a megye, úgy ez a réteg határozott az egyes hivatalok betöltéséről is. A tisztviselők megválasztása Az ún. tisztújító közgyűléseket (sedes restauratoria) az 1723. évi 56. törvénycikk értelmében háromévenként kellett megtartani, és annak összehívásáról a főispánnak kellett gondoskodnia. Ez a gyakorlatban sehol sem valósult meg maradéktalanul, Pest-Pilis-Solt megyében például a korszakban nyolc hagyományos tisztújító közgyűlést hívtak össze,65 valamint egy rendkívüli választást rendeztek az első alispán halála miatt.66 61 Az 1733. évi tisztújításon például az „unanimitate votorum" és „pluralitate votorum” (ti, „egységes” és „többségi szavazattal”) formula váltakozik. PML IV. 1-a. XVI. kötet, 166-168. o. 62 1722. december 30., PML IV. 1-a. XII. kötet, 783-785. o. Végül másnap az első alispán (hetedik) szavazata döntött. Sajnos a közgyűlés jegyzőkönyve rajta kívül egyáltalán nem említi meg név szerint a résztvevőket. (A további bonyodalmakkal tarkított ügy részletes leírását lásd a tisztviselők választásáról szóló fejezetben.) 63 Az 1742. évi 4. statútum szerint a jegyző a különböző leiratok és kérvények kivonatait is elkészítette, az alispán pedig már csak ezeket olvasta fel a közgyűlésen. PML IV. 93. 18. tétel, 8. f. recto. 64 Ez utóbbira lásd: PML IV. 1-a. XVI. kötet, 214-215. o. 65 1715. szeptember 24. (PML IV. 1-a. XI. kötet, 9-11. o.); 1717. május 4. (PML IV. 1-a. XI. kötet, 402M10. o.); 1725. június 20. (PML IV. 1-a. XIII. kötet, 21-24. o.); 1730. április 20. (PML IV. 1-a. XV. kötet, 31M0. o.); 1733. november 9. (PML IV. 1-a. XVI. kötet, 161-168.0.); 1742. március 9. (PML IV. 1-a. XX. kötet, 11-18. o.); 1746. március 9. (PML IV. 1-a. XX. kötet, 662-670. o.); 1750. március 23. (PML IV. 1-a. XXI. kötet, 99-104. o.) 66 Ekkor nem tartottak búcsúzószéket, és az alispán megválasztása után az adminisztrátor csak arra kérdezett rá, szükség van-e egyéb tisztviselők pótlására. Ennek alapján még néhány hadbiztos, illetve esküdt elmozdításáról és megválasztásáról döntöttek. 1747. november 6. (PML IV. 1-a. XX. kötet, 827-832. o.) 18