Tanulmányok Pest megye múltjából III. - Pest Megye Múltjából 14. (Budapest, 2009)
1. Schramek László Péter: Adalékok a megyei adóalap-meghatározás 17–18. századi történetéhez
ADALÉKOK A MEGYEI ADOALAP-MEGHATAROZAS... Pest megye a szisztéma alapját képező új típusú összeírás végrehajtásáról az 1699. január 14-i közgyűlésén hozott határozatot. Megállapították, hogy milyen jövedelem, készpénz vagy mezőgazdasági termény, illetve állatállomány alkot egy dicát, azaz egy adóegységet. Ez a megyéken belül a korábbi merev, portális felosztásnál arányosabb adókivetést tett lehetővé a jóval szélesebb körű adóalap bevezetése miatt. A jobbágyoknak saját maguk, családtagjaik és cselédjeik munkaereje után is adót kellett fizetniük, tehát a munkaerőt is dikákba sorolták. Összesen 18 vagyon- és jövedelemforrást soroltak fel új adóalapként.1 s A gabona esetében az elvetett mag mennyisége után kellett az adót leróni,129 ami egy lépést jelentett a földadó irányába, miként az fentebb olvasható. A következő közgyűlés alig egy hónappal később meghatározta, hogy egy összeírt terménycsoport után mennyi adót kellett fizetni. A korábbi 18 tételből kettő, a rokonokra és a bárányokra vonatkozó, elmaradt.110 Az adókivetésben más apró pontatlanságok is előfordultak. A teljes dica után 2 Ft 50 dénárt kellett fizetni. A tehenek esetében 60 dénárt kellett leróni állatonként, így esetükben a teljes dica után fizetendő adó 10 dénárral csökkent. A borjak után fizetendő adó a felére apadt, a juhok utáni viszont kétszeresére emelkedett feltehetően a kimaradó bárányok pótlására. E változtatások a rendszer formálódását, kialakulatlanságát jelzik. Az egy adóegységre eső köztartozások mértéke évről évre változott az egy megyére kivetett adó összegétől és az összeírt adótárgyaktól függően. Az adó alapjául szolgáló adótárgyak száma a következő években 16 és 27 között ingadozott.* 1'1 A településeken összeírt jobbágyokat, terményeket és állatokat dicákra számították át. A közgyűlések a rovások után fizetendő adó nagyságát is megállapították. így a községek adójának kiszámolása áttekinthetővé vált. Az ország északi és keleti megyéiben a diced is adórendszer feltehetően a Rákó- czi-szabadságharc éveiben honosodott meg. Ugyanis 1707-től Rákóczi állama is ebben a rendszerben vetette ki a köztartozásokat országosan egységes szempontok alapján.112 * A déli, kamarai igazgatás alatti megyék közül Békés önállóságának kezdetétől vagyoni összeírások alapján, dicúkra vetette ki az adót, a különböző jövedelemforrások esetében egyenként határozta meg a fizetendő adó összegét.111 Baranya megyében már 1701-ben az adókivetés alapjául a termőföldet, szőlőt, erdőt és az állatállományt tették, de itt még nem döntötték el, hogy az összeírás eredményét dicákba vagy portákba sorolják- e.114 Az adóegység elnevezése körüli bizonytalanságnak nem érdemes nagy jelentőséget tulajdonítani, mivel az adó alapja a jobbágyok csaknem minden jövedelmére kiterjedt, így a korabeli fejlődés irányát tükrözte. I2,< PML IV. I -a/1. VII. 377. f. Az adótárgyak 1699. évi jegyzéket és az utánuk fizetendő adó nagyságát a III. számú melléklet tartalmazza. I2‘' Kosáry, 1965. 30. o. 1,11 PML IV. I-a/1. VII. 380-381. f. 1,1 Az 1699 és 1703 közötti összeírásokban szereplő rovatok kimutatását a IV. számú melléklet tartalmazza. N. Kiss István: Az 1707. évi Rákóczi-féle dicalis conscriptio. In: Köpeczi Béla Hopp Lajos R. Várkonyi Ágnes (szerit.): Rákóczi-tanulmányok. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980. 90. o. Ember, 1977. 15. o. D. Leiszt Emma: Békés megyei adóösszeírások 1744 1758. In: Erdmann Gyula (szerk.): Békés megye és környéke XVIII. századi történetéből. Békés Megyei Levéltál', Gyula, 1989. 109. o. 1,4 Corpus statutorum V/l. Baranya megye. 1701.260. o. 30
