Tanulmányok Pest megye múltjából III. - Pest Megye Múltjából 14. (Budapest, 2009)
8. Halász Csilla: Kultúrversenyek a Rákosi-rendszer idején
HALASZ CSILLA jelent meg ezt mintegy tanulságként bemutatva. Legfőbb problémaként azt emelték ki, hogy a színjátszók sokszor nem élték át az általuk játszott darab mondanivalóját, szerepüket nem eljátszottak, hanem csak elmondták a szövegüket. A színjátszás kritikájának legsarkalatosabb pontjaként jelenik meg az eljátszott figura jellemzőjének elhanyagolása, ami által a valóság megfelelő ábrázolását nem sikerült megjeleníteni, miközben a szocialista realizmus irányzatának megfelelően a művészeteknek éppen ez volt a fő célja. A tudósítás írója csak ennyit szólt ennek hiányáról egy kuláklány szerepének megformálása kapcsán: , JSÍincs a falujukban pipiske Jő, 'élősködő' kuláklány, akiről mintáit vehettek volna ennek a típusnak a megjött Szásához? ”4) A táncok esetében sok helyütt a minden község sajtit táncait hozza" jelmondat alapján mutatták be az együttesek tudásukat. A hagyományt ápoló és követő táncok mellett tanfolyamokon, műsorfüzetekből megtanult koreográfiákat adtak elő a fellépők, ezek magyar, szovjet és egyéb, az úgynevezett baráti országok táncfolklórját bemutató előadások voltak. A kultúrverseny folyamán új műfajként megjelenő népi játékokat is előadtak, amelyben az ének, a tánc, a színjátszás és a zene egyesült. Sokszor a régi népi hagyományokhoz kapcsolódó motívumokat aktuális tartalommal töltöttek meg.'11 A versenyben résztvevő együttesek közül az énekkarok száma volt a legkisebb, s a korabeli sajtó szerint e művészeti ágban volt legkevésbé látható a fejlődés. Ugyanakkor Nemes Dezső'1 a versenyről szóló jelentésében e területet sokkal színvonalasabbnak nevezte, mint a színjátszó csoportokat.52 A kultúrverseny-iroda vezetőjének értékelése szerint a benevezett 776 énekkarnak mintegy fele „fejlődőképes" együttes, amely megfelelő szakvezetéssel komoly művészi színvonalat érhet el, de vannak olyan együttesek, amelyek csaknem felvehetik a versenyt a hivatásos együttesekkel. Ugyanakkor hibaként említette meg, hogy a magyar népdalokat elhanyagolták a bemutatókon. Véleménye szerint azonban egyetlen komoly hiba fordult elő zenei területen, éspedig a tiszakarádi énekkarnál, „ahol a következő szövegű vallásos, irert- denta [sic!] zagyvalék volt a kórus kedvence: 'HalUl meg hő imánkat egek ura, egy bűnbánó nemzet térde! előtted. ’ Ezt kizárólag 'dalóráikon' énekük, mivel jól tudják, hogy 'műsorszámuk' ellenséges. Az összefoglaló jelentés szerint az 1950-1951. évi országos kultúrverseny falusi szakaszán pontosan 2259 nevezési lapon összesen 3710 csoport jelentkezett a versenyben való részvételre, 53 ezer taggal. Ezek közül 35 ezer fő volt DISZ-, 9 ezer pedig MNDSZ-tag. A benevezett 3710 kultúrcsoportból 1106 tánc-, 1818 színjátszó 4 4l’ Müveit Nép. 1951/3. szám, 25. o. su Müveit Nép. 1951/5. szánt, 24. o. ' Nemes Dezső (1908 1985): politikus, történész. 1957-től haláláig az MSZMP legfelsőbb vezetői közé tartozott, 1965 1966-ban az MSZMP Központi Bizottsága Párttörténeti Intézetének főigazgatója, 1966-1975 között az MSZMP Politikai Főiskolájának igazgatója, 1975-1977-ben rektora. 1980-tól nyugalomba vonulásáig (1983) ismét a Párttörténeti Intézet igazgatója. Mint történetíró elsősorban a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom történetével és Magyarország kél világháború közötti történetének kérdéseivel foglalkozott, http: 'mek.niif.hu/0()3()0'00355/hlml/ABC10888/l I I68.htm |2009. március IX ] '2 Müveit Nép. 195 1/7. szám, 2. o. ■ ' MOL XIX. l-3a. 4097/1949. 213
