Tanulmányok Pest megye múltjából III. - Pest Megye Múltjából 14. (Budapest, 2009)
5. Héjjas Pál: Kosáry Domokos a Pest Megyei Levéltárban
Kosáry gyakran hangoztatta, hogy a jövőt nem lehet úgy építeni, hogy állandóan a múlton rágódunk, túl kell tenni magunkat a sérelmeken. O bár nem feledte - nemcsak megbocsátotta a meghurcolását, de a régi rendszer számos prominens képviselőjével, illetve azok politikai körével kimondottan szívélyes kapcsolatot ápolt. Úgy vélte, hogy az embernek nem emocionális alapon, hanem a ráció alapján kell a teendőkhöz viszonyulni. Ezt várta el a többi politikai üldözöttől is, mondván, hogy sértődötten, bosszúvágytól fütve nem tudunk országot építeni/’8 Ezért nem volt híve az 1990 utáni számonkérésnek sem. Az ország jövőjét féltette ettől. Mindez nem jelentette azt, hogy ne bírálta volna - időnként nyilvánosan is - a régi vezetőket. Egy interjúban, 1996-ban az alábbiakat nyilatkozta ezzel kapcsolatban: ,,Nem azt mondom, hogy nem kell a bűnökről beszélni; nem az elkenést szorgalmazom, és nem az elmúlt rendszert, annak figuráit kiválnom védeni, mert ráillik nádam senkinek nincs rosszabb véleménye, ezt állíthatom. Én önmagunkat próbálom védeni, hogy ne cselekedjünk olyat, ami a saját eszményeinkkel ellenkezik. Nem szeretem a diktatúrát. De nem szeretem azt sem, ha az indulatok uralkodnak el a társadalomban. "h> Vizsgálatot, a felelősök megnevezését és az ügyek európai normák szerinti elintézését tartotta kívánatosnak, de a bűnök megbocsátásában is bízott. Ugyanebben az interjúban arra is utalt, hogy a múlt megismeréséhez szükséges forrásokat nem szabad tovább rejtegetni, titkolni. ,,Az a véleményem, hogy minden forrást, minden adatot nyilvánosságra kell hozni jót, rosszat egyuráint. Nem módosíthatjuk, nem szépíthetjük a történelmet. Ez egy felnőtt nemzet. Vegye tudomásul végre ez a felnőtt nemzet, hogy ez volt a múltja, ezt tették vele. Óvatosan kell kezelni a közvéleményt, hogy ne sebezzük meg, de nem szabad eltagadni, hogy ki sebezte meg és milyen sebei voltak. ,'7,, A fonások nyilvánosságra hozatalát nem érhette meg, arra mind a mai napig, közel két évtizeddel a fenti mondatok elhangzása után sem került sor, és egyre kevesebb az esély arra, hogy ez a közeljövőben megtörténik. Az iratokban érintett felelősök mindmáig megőrzött pozíciójukat felhasználva sikeresen elszabotáltak minden erre vonatkozó kezdeményezést. Üldözött sorstársai tisztelték az idős professzor véleményét, de úgy vélték, hogy ő nem adhat felmentést azok nevében, akik a börtönéveiket súlyos viszonyok között töltötték, és kiszabadulásuk után is hosszú éveken keresztül, ha nem végleg, a társadalom perifériájára szorultak családjukkal együtt. * ** ____________________________________________________________________________________HÉJJAE PAL m agyar társadalmat érintő legfontosabb kérdésekről szóltak. A magas színvonalra a felkért előadók személye volt a garancia. így pl. a magyarországi gazdasági állapotokról Surányi György, a felsőoktatásról Hiller István, a külpolitikáról Kovács László, az ország politikai állapotáról Tölgyessy Péter, a képzőművészetről, múzeumokról Bereczky Lóránd, Kádár Jánossal és Nagy Imrével kapcsolatban Rainer M. János és Romsics Ignác, a szerb magyar kapcsolatokról Bóján Pajtié vajdasági miniszterelnök, a szólásszabadságról Bárándy Péter számolt be. Az előre leikért hozzászólók pl. Göncz Kinga, Balázs Péter, Bene László, Magyar Bálint is ismert szakemberek voltak. ** Nem a nyilvánosságnak szánt véleményében azonban gyakran ítélte el keresetlen szavakkal azokat, akik még 1988-ban is. Nagy Imre kivégzésének 30. évfordulóján rendőrökkel verették szét az akkor még messze nem mártírnak titulált miniszterelnökre emlékező ellenzékieket. I,l> Kosáry, 107. o. 7,1 Kosáry, 105. o. Az. inteijú eredetileg 1991. november 19-én készült, és a Mozgó Világ 1992/1. számában jelent meg. 145
