Tanulmányok Pest megye múltjából II. - Pest Megye Múltjából 13. (Budapest, 2007)

1. SCHRAMEK LÁSZLÓ PÉTER: A veresegyházi plébánia településeinek demográfiai viszonyai 1731-ben

A VERESEGYHÁZI PLÉBÁNIA TELEPÜLÉSEINEK... A különböző felekezetekhez tartozó lakosság növekedési iránya azonos, azonban dinamikája komoly eltérést mutat. Az 1731 utáni három évtizedben a protestáns népesség lélekszáma stagnált, miközben a katolikusoké másfélszeresre emelkedett. Az 1760 és 1762 közötti népességcsökkenés egyformán érintette mindkét vallási közösséget. A következő húsz esztendőben a népesség növekedési üteme felgyorsult. A katolikusok száma húsz év alatt 82, a protestánsoké pedig 50%-kal emelkedett. Ebből az következik, hogy a vizsgált időszak egészében lehet katolikus telepítéssel számolni, és az utolsó húsz esztendőben nem lehet kizárni a protestánsok beköltözését sem. 1760-ra a vizsgált községek tekintetében korábban közel ötven-ötven százalékos katolikus-protestáns arány az előbbi felekezet javára módosult az alábbi két okból: egyrészt az 1731-ben a regionális összehasonlítás szerinti két legnépesebb falu lakosainak száma jelentősen apadt - miként azt korábban bemutattuk -, miközben a többi község lakossága megszaporodott a katolikusok betelepülése miatt. Az arányok változását vizsgálva figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy a protestáns többségű Kisszentmiklósról nem állnak rendelkezésünkre adatok, ami miatt a kimutatások a katolikusok gyarapodását feltehetően a valós arányoknál nagyobbnak mutatják. 1780-ban a protestánsok száma újra a lakosság 41 %-át tette ki, mint húsz évvel korábban, ennek az oka azonban, hogy a lélekösszeírások szerint mindvégig színkatolikus és 800-900 lakóval rendelkező Püspökhatvanról ebből az évből nem állnak rendelkezésünkre népesedési adatok. Ha e település lélekszámát 800 főre tesszük, akik joggal feltételezhetően kivétel nélkül a katolikus egyház hívei voltak, akkor megkapjuk a korábbi és későbbi kimutatásokhoz közel álló 62-38%-os katolikus protestáns arányt. Azt azonban nem lehet állítani, hogy a református lakosság minden településen kisebbségbe került volna, mert az 1731 és 1783 között eltelt ötven esztendőben nemcsak, hogy megőrizte túlnyomó többségét Veresegyházán, Szadán és Kosdon, hanem a század első harmadában még többnyire a katolikusok által lakott Penc is protestáns többségű lett 1760-ra. Meglepő, hogy e falu többször „váltott felekezetet" az évtizedek során.

57 A Gödöllői-dombság és a Cserhát területéről kitekintve az egész Váci járásra vonatkozóan megállapítható, hogy katolikusok aránya minimális mértékben növekedett az 1770-es és 1780-as években, és ezzel párhuzamosan a protestáns felekezethez tartozó népesség száma enyhe csökkenést mutatott.

58 Azt csak részletes egyház- és helytörténeti kutatás deríthetné ki, hogy miként tudta a lelkészeitől megfosztott protestáns vallási közösség megőrizni identitását II. József uralkodásáig az egyre inkább katolikussá váló vidéken. A szűkebb vizsgálatunk tárgyát képező veresegyházi plébánia falvait ekkor is jelentős többségben protestánsok lakták. A katolikusok aránya 1802-ig csökkent, miként azt a plébánia História Domusában található adatok is mutatják. Az itt szereplő összegzés értékét növeli, hogy a plébános a protestánsok lélekszámát már felekezeti bontásban közli, mert az 57 Vályi, 111. kötet. 47. o. Pcncet ismételten többnyire katolikusok és kisebb részben zsidók lakta falunak ismerte. Felmerni annak lehetősége, hogy Vácról kitelepített protestánsok a nógrádi Penere költöztek. 5S Őri Péter: Pest megyei járások lélekösszeírásai 1770-1780. In: KSH Népességtudományi Kutatóintézet Történeti Demográfiai Füzetek 13. Budapest, 1994. 64. o. A változások aránya hozzávetőleg 1% volt. 22