Mohács előtti oklevelek a Pest Megyei Levéltárban. Átiratok és regeszták - Pest Megye Múltjából 12. (Budapest, 2007)

Előszó

ELOSZO Örömmel nyújtjuk át a kedves olvasónak legújabb kiadványunkat, amely a Pest Megyei Levéltárban őrzött eredeti, Mohács előtti okleveleket mutatja be. Fontosnak tartjuk, hogy a szűkebb szakmai kör érdeklődésére számot tartó segédletek és feldolgozások (Pl. a közgyűlési iratok regesztáinak sorozata) mellett - anyagi lehetőségeink függvényében - olyan reprezentatív kiállítású köteteket is megjelentessünk, melyek a szélesebb közönség számára is használhatóak és élvezhetőek (Pl. Levéltárismertető, 2004.; 1956 Pest megyében, 2006.). Az itt szereplő 52 eredeti oklevél többsége (42 db) a Mohács előtti oklevelek levéltári gyűjteményéből (PML IV. 71. Ante Mohacsiana) való. Mohács utáni átiratok vagy XVIII. századi egyszerű másolatok nem szerepelnek a kötetben, s néhány eredeti közlésétől azok rossz állapota miatt szintén el kellett tekintenünk. Mivel 1682-ben, a Füleki vár ostromakor Pest megye levéltárának nagy része, így az ott őrzött oklevelek is megsemmisültek, ezek későbbi gyűjtés és vásárlás útján kerültek őrizetünkbe; több oklevél a levéltár „Ügyvédek után maradt iratok" gyűjteményéből (PML IV 86. Post advocatos) és a Földváry család levéltárából (PML XIII. 2.) való. A gyűjteményen kívüli okleveleket Nagykőrös város zárt levéltárából (V 210., 8 db), valamint a váci káptalan hiteleshelyének (PML XII. 1., 2 db) oklevelei közül válogattuk. Az oklevelek a kötetben kiadásuk időpontjának sorrendjében szerepelnek, a bennük átírt vagy hivatkozott oklevelek dátumára tekintet nélkül és eszerint kaptak - levéltári jelzetüktől szintén függetlenül - önálló folyó sorszámot. Az egyes oklevelek esetében a fejlécen sorszámuk, valamint kiadójuk és kiadásuk dátuma olvasható, ezt követi az oklevél kicsinyített képe, mellette fejregeszta (a kiadó és a címzett vagy szerző megnevezése és a jogi cselekmény rövid meghatározása) magyar nyelven, majd az oklevél leírása, amely megadja az oklevél állapotát, anyagát, a megerősítés formáját, ha fennmaradt, a pecsét állapotát, az oklevél méretét cm-ben, levéltári jelzetét, DF-számát (az oklevél képének száma a Magyar Országos Levéltár diplomatikai fényképgyűjteményében), végül a fellehető korábbi kiadások (egységes rövidítések alapján megadott) könyvészeti adatait. Ezután következik a fejregeszta angol és német fordításban, majd az oklevél teljes szövegű átírása. A szöveget egy bekezdésben közöljük, csak az átírt okleveleket különítettük el. Az oklevél egyes sorainak kezdetét külön nem jelöltük. Az oklevelekben szereplő rövidítéseket megjegyzés nélkül feloldottuk (kivéve: etc.), beleértve a számneveket (M°) is. Az oklevelek szövegének közlésekor a betűhív átírásra törekedtünk, tehát megtartottuk a „h" „eh" alakját (nichil), az „i" helyett álló „y" (ymmo), a hosszan ejtett „m" helyett álló „mp" (assumpmentes) és „ph" helyett álló „f" (paraffernoles) betűalakokat és a diftongusok jelölésének hiányát - „ae" helyett „e" (littere, ugyanígy rövidítések feloldásánál is: presentibus), „oe" helyett „e" (obedire) is minden esetben követtük. Jegyzetelés nélkül javítottuk viszont a szó klasszikus alakjától eltérő betűkettőzéseket (appellate) és kettős betű helyett álló egy betűs alakot (opidum), egybe- vagy különírt szavakat, valamint hangzóhíven írtuk át a két „i" helyett álló „y" (fily=filii), „i" helyett álló „j" (jam=iam), „v" helyett álló „u" (uiua=viva) vagy a „vu" helyett álló „w" (wlgo—vulgo) betűket. A humanista helyesírás elveit követtük a magánhangzó után álló „ci" vagy „ti" szótag (gráciám—gratiam) átírásánál, valamint a nagy- és kisbetűk használatánál: ennek alapján nagy kezdőbetűvel írtuk a mondatkezdőkön kívül a tulajdonneveket, az azokból képzett mellékneveket és az ünnepneveket. A vulgáris közszavakat - ezeket dőlt betűvel - és a neveket teljesen betűhíven írtuk át, megtartva az egyazon oklevélben szereplő különböző alakokat is (pl. MaryaMagdolna és MariaMagdalena). Az olvashatatlan vagy hiányzó részeket [...] jellel jelöltük, ugyanígy szögletes zárójelben adtuk meg az értelem szerint kiegészített szövegrészeket is, kerek zárójelben pedig az oklevélíró által kihagyott, többnyire kezdőbetűket. A kérdéses olvasatok után (?), a szokatlan alakok után (!) szerepel. A szövegben tett javításokat, törléseket, beszúrásokat, ismétléseket lábjegyzetben adtuk meg.