Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)

BORBÉLY RITA KATALIN: Pist-Pilis-Solt törvényesen egyesített vármegyék árva- és gyámügye az első gyámügyi törvény megjelenéséig

BORBÉLY RITA KATALIN likus volt. Ez a törekvés a küldöttség egész felépítését meghatározta, a szolgabírák, s az ülnökök kinevezésénél is jelentkezett.), egy szolgabíróból, egy esküdtből, egy jegyzőből és egy kincstárnokból (fiscalis) állt, üléseiket valamelyik vármegye (Pest, Pilis vagy Solt) ispánja vezette. A tagokat évente választották, kinevezésüket a „praeses" (elöljáró) hagyta jóvá. Az egy éves kinevezésre azért volt szükség, hogy az ügyek intézését az átláthatóság miatt egy esztendeig tényleg ugyanazok a személyek (elöljáró, táblabírák, ispán) végezzék, az érintettek tudják, hogy kihez kell fordulniuk. Természetesen a szolgabírák mindig abból a járásból érkeztek, ahol az árva lakott, vagy ahol jószággal rendelkezett, hiszen ők ismerhették a legjobban az árván maradtak körülményeit. Mivel e korszakban az elhagyottak és árvák gondozását minden jóérzésű ember kötelességének tekintették, ezért a tagok fizetség nélkül végezték munkájukat. A küldöttség évente 4-szer ülésezett, de ha a körülmények megkívánták, akkor rendkívüli üléseket is összehívhattak, hogy megtárgyalják az újonnan felmerülő kérdéseket. Határozatot csak egy katolikus és egy evangélikus „assessor" (ülnök) jelenlétében hozhattak, erre azért volt szükség, hogy az árva vallását valló ülnök képviselje az árva jogait a felekezeti különbséget érinthető nevelés, szellemi és lelki fejlődés kérdésében. Az üléseken protocollumot vezettek, ami alapján minden év végén beszámoltak tevékenységükről a vármegyének. A küldöttség felügyelte a „curatorok" és a „tutorok" (vagyis a gondnokok és pártfogók) munkáját. Vizsgálta a számadásokat, melyeket a gyámnak minden év végén be kellett küldenie a törvényszékhez. Házassági engedélyt adhatott a kiskorú számára. Az árvát érintő peres kérdésekben (perindítás, megegyezés), valamint az árva épületeinek átépítésében határozott. A cél az volt, hogy a gyám minden intézkedésekor, az árva személyének és javainak gondozását tartsa a szeme előtt, ezért nem intézkedhetett a küldöttség tudta nélkül. A „tutornak" gyámoltjáról jelentést kellett tennie, s amennyiben munkáját kifogásolhatóan látta el, leváltották. Érdekesség, hogy a kiskorúról rosszul gondoskodó leváltott gyám maradhatott az árvavagyon kezelője, ha az árva javait gyarapította, vagyis a vagyont jól kezelte. Ez az intézkedés a javak védelmét szolgálta, vagyis hangsúlyt a vagyoni érdek kapott. A vagyoni érdek került előtérbe több más intézkedés tekintetében is, így az árva vagyonát a küldöttség engedélye nélkül nem lehetett kiadni vagy visszavenni. A gyám a gyámolt vagyonából hasznot nem szerezhetett, jutalmat az árvától az árva a 24. életévének betöltése után, az árva hálájából kaphatott. Az árva vagyonából csak kaució fejében lehetett kölcsönt adni. A rendelet arra is ügyelt, hogy az árvák javai - amennyiben csak az apjuk azonos, az anyjuk különböző - ne keveredjenek. A gyám köteles volt a küldöttség rendeleteit betartani, de ha úgy érezte, hogy az utasítások károsak az árva érdekeire nézve azt jelezhette, s az ügyek intézését felfüggeszthette. Ha a későbbiekben bebizonyosodott, hogy a felfüggesztésből kár származott, a keletkezett kárt a „tutornak" kellett megtérítenie. Szintén a vagyon védelmét és a gyorsabb intézkedést szolgálta, hogy a lelkipásztor a bíró és a jegyző jelenlétében zárta le az árva vagyonát, nem várta be a vármegye tisztviselőjét. (A vagyon zár alá helyezésére csak rokonok hiányában volt szükség.) A tisztviselő feladata volt a küldöttség elöljárójának az értesítése, aki a 93