Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)
GAÁLNÉ BARCS ESZTER: Úriszéki bíráskodás Pest megyében a XVIII–XIX. században
GAALNE BARCS ESZTER érdemelték meg a kormányzat és a nép bizalmát"^ II. Józsefezen rendelete hasonlóan többi rendelkezéséhez az uralkodó halálával a sírba szállt, és újra visszaállt a régi rend, megszűntek a „judicium subalternem "-ok. Ezt azonban már nem lehet pontosan ugyanolyannak tekinteni, mint az uralkodását megelőző állapotot. Továbbra is szorosabb megyei felügyelet alá vették az úriszéket, biztosították a fellebbezési jogot. Az úriszéki perekben a királyi, onnan a hétszemélyes táblára lehetett fellebbezni. A jóváhagyott halálos ítéleteket - kegyelmi úton - az uralkodóhoz kellett felterjeszteni.'" A fellebbezést büntetőügyekben az 1790. évi XLIII. törvénycikk engedélyezi a polgárok és a nem nemesek számára.''' A Hétszemélyes Táblához a fellebbezést azzal a megszorítással teszi lehetővé, ha a Királyi Tábla halálos ítéletet hozott.' 4 Ugyanezen év LI. törvénycikke helyezte vissza az úriszéket az 1780. évi állapotába."' 5 „Az úriszéken indult polgári és büntető perek a királyi kúriához nem ugyanazon az úton jutottak fel. " Míg a polgári pereket másodfokon a sedriára, addig a büntető pereket egyenesen a Királyi Táblához fellebbezték, így a vármegye csupán a közvetítő szerepét látta el, mivel az úriszék nem volt törvényhatóság, így nem levelezhetett a Királyi Táblaval. 37 Az 1792. évi XII. törvénycikk megszületését a sokasodó úrbéri panaszok ihlették. „A jobbágy, ha és mikor valamely úrbéri panasza van, első folyamodásban földesuránál jelentkezzék s ha ott orvoslást nem nyer, panaszát a fő- vagy alispán, vagy a törvénykező szolgabiró elé térj eszsze [...j, a ki [...] hivatalos kötelességéből folyólag tartozik a panasz érdemét megvizsgálni'" Ha a földesúr és a jobbágy között nem születik megállapodás az ügyben, a vizsgáló tisztnek újabb úriszék tartására kell intenie a földesurat. Az úriszék történetének megszűnése előtti utolsó állomását az 1832-36. évi diéta jelentette. Az 1836. évi X. törvénycikk („a földes-úri Törvényhatóságról, és az úrbéri Perről" címmel) az úriszéki bíráskodás visszásságait igyekezett megszüntetni azzal, hogy kikötötte, „Úriszékeken a Földes-Úr maga, vagy tisztjei soha Elölülők, vagy köz-bírák nem lehetnek, hanem a Föl des-Úr maga helyett Elölülők mást, a Törvények értelmében részrehajlás nélkül valót, még pedig Táblabírót nevezni tartozik ". Ez ugyanis - mai kifejezéssel élve - összeférhetetlen az ügy lefolyásával, mert a bírói függetlenség elvének nem tesz eleget. A törvény ugyanakkor megerősítette az úriszék tartásának kötelezettségét, és abban az esetben, ha ennek nem tett volna eleget a földesúr, akkor a vármegye a mulasztó költségére szolgáltatott igazságot. "" Stipta, 80. o. ,2 Bónis György - Dcgré Alajos - Varga Endre (szcrk.): A magyar bírósági szervezet és perjog története. Budapest. 1961.60. o. r, CJH, 1901. 1790. évi XLIII. te. • 4 C.IH, 1901. 1790. évi XLIII. te. M CJH, 1901. 1790. évi LI. te. ,f> Bónis György - Degré Alajos - Varga Endre (szerk.): A magyar bírósági szervezet és perjog története. Zalaegerszeg. 1996. 99. o. ' 7 Bónis - Degré - Varga. 1996. 99. o. ,H CJH, 1901. 1792. évi XI1. te. W C.IH, 1896. 1836. évi X. te. 55
