Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)

VARGA LÁSZLÓ: A közigazgatás „racionalizálása” Pest megyében /Az 1946. évi B-listázás lefolyása és revíziója/

A KÖZIGAZGA TAS „ RACIONALIZÁLÁSA " PEST MEGYÉBEN... Mint látjuk a bizottságok egy elnökből, valamint a belügyminiszteri és a Szakszervezeti Tanács egy-egy megbízottjából álltak. A belügyi megbízottak a minisztériumból kaptak értesítést, hogy melyik bizottságba osztották be őket. Az értesítésben közölték az érintettekkel, hogy jelentkezzenek az alispánnál, vagy a polgármesternél, akiktől megkapták a bizottság tárgyalási anyagát, és a belügyminiszteri utasításokat. /Náluk kellett azt is bejelenteni, ha nem vállalták el a feladatot./ Az utasításokat nem bonthatták fel, csak a bizottsági tárgyalások megkezdésekor, és nem volt szabad a tartalmukat a tárgyalásokon kívül senkivel sem közölniük. Erről nyilatkozatot kellett aláírniuk, amiben arra is kötelezettséget vállaltak, hogy értesítik a Belügyminisztérium önkormányzati csoportját, ha a belügyminiszter álláspontját nem tudták a bizottságban keresztülvinni.

45 Az említetteken kívül még fontos dolog volt, hogy valamennyi megbízottnak érvényes - a megfelelő illetékességgel rendelkező személy/szervezet által aláírt és lepecsételt - megbízólevéllel kellett rendelkezniük ahhoz, hogy letehessék az esküt, és elkezdődhessen a bizottság munkája. A táblázatban feltüntetett bizottsági tagok listája nem teljes. A megbízottak a bizottságok működése idején ugyanis gyakran cserélődtek, így nehéz pontosan megállapítani, kik és mikor voltak tagjai az egyes bizottságoknak. A cseréknek lehetett egyrészt az az oka, hogy a bizottság tagjainak a megbízólevele nem volt rendesen aláírva és lepecsételve. Másrészt bizonyos esetekben nem tudták eldönteni ki is küldhet megbízottat, ezért mindegyik szerv, amely jogosultnak gondolta magát, delegált egy tagot. Ez főleg a szakszervezeti tanács részéről voltjellemző. Előfordult, hogy a központi és a helyi szervezet is küldött embert a szanáló bizottságba. Ilyenkor hosszas viták folytak arról, melyikük jogosult képviselni a megbízóját. Ha a viták nagyon elhúzódtak, előfordult, hogy a bizottság többi tagja unta meg, hogy nem tudnak dönteni, és önként lemondtak posztjukról. A 96-os B-listázó bizottság belügyi megbízottjának levele, melyet a vármegyei főjegyzőnek írt jól mutatja az ilyen esetet: „Tisztelettel jelentem, hogy a „B" listázó bizottság még mind ez ideig nem kezdte meg a munkát, mert a Szakszervezeti Tanács mindég cserélgeti a megbízottait. Nem tudom, hogy honnan mozgatják, de a látszat azt mutatja, hogy Szoc. Dem Párt helyi szervezetének tikára, Fülesi István szorgalmazza a Füg. Kisgazdapárt elnökével karöltve. Én már mindent megpróbáltam, hogy a munkát megbírjuk kezdeni, de ez ideig nem sikerült és kezd ez a csúf játék az idegeimre menni, mert úgy gondolom, mikor elvállaltam, hogy gyors és becsületes munkát csinálunk, de nem ezt történt. Furják-faragják az egész ügyet, hogy ne lehessen a munkát befejezni."^ A sok vita ellenére az egyes bizottságok befejezték munkájukat, és azt egy kísérő levél társaságában, a vonatkozó jegyzőkönyveket és kérdőíveket felterjesztették a belügyminiszternek. A jegyzőkönyvi határozatokat az elnöknek (B-lista bizottság elnökének) alá kellett írnia. Ha az elnök megtagadta az aláírást, ezt úgy kellett tekinteni, hogy a szabályszerűen megalakított bizottságban a javaslatát leszavazták, és az aláírását azért tagadta meg. De a határozatot ettől függetlenül ekkor is ki kellett 45 PML XXI. 4-a. 103/1946 46 PMLXXI.4-a. 103/1946 238