Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)

VARGA LÁSZLÓ: A közigazgatás „racionalizálása” Pest megyében /Az 1946. évi B-listázás lefolyása és revíziója/

VARGA LÁSZLÓ A KÖZIGAZGATÁS „RACIONALIZÁLÁSA" PEST MEGYÉBEN /AZ 1946. ÉVI B-LISTÁZÁS LEFOLYÁSA ÉS REVÍZIÓJA/ Előzmények és végrehajtás országos szinten E tanulmány a Pest megyei eseményekkel foglalkozik, mégis elengedhetetlen a B-listázások rövid országos szintű áttekintése, mivel azok - akárcsak a népítéletek, a felfüggesztések és a többi politikai szempontú leépítések - abba az egész országra kiterjedő pozíciókért vívott kemény harcba tartoznak, amelyet a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt (FKGP), a Magyar Kommunista Párt (MKP), a Szociáldemokrata Párt (SZDP) és az Nemzeti Parasztpárt (NPP) folytatott a hivatalok megszerzéséért és uralmáért. A harc oka, hogy az 1945. november 4-ei nemzetgyűlési választások után hatalmi dualizmus alakult ki, amit mind a Baloldali Blokk pártjai, mind az elvileg nyertes FKGP a maga javára akart elbillenteni. Ugyanis törvényhozási funkciót a választásokig betöltő Ideiglenes Nemzetgyűlésben az MKP, SZDP, NPP hármasának a mandátumok több mint 60%-a jutott, míg a kisgazdáké volt a maradék 1/3. Ugyanez az arány érvényesült az önkormányzatokban való képviseletükben is. A 1945-ös nemzetgyűlési választások után azonban gyökeresen új helyzet állt elő. A Független Kisgazda Párt a szavazatok 57%-át szerezte meg, így a törvényhozás az ő kezükbe került, mivel azonban nem tartottak még önkormányzati választásokat,

1 a közigazgatás továbbra is az ellenzék kezében maradt. A kisgazdák a helyzet megoldása végett arra törekedtek, hogy nemzetgyűlési választásokhoz igazodva arányosítsák az egyes pártok részesedését a végrehajtó hatalom és az önkormányzatok fontosabb beosztásaiban. Ezzel szemben viszont a Baloldali Blokk a parlament szerepének háttérbe szorításával próbálkozott. Még javában zajlottak a viták az önkormányzati választásokról, mikor újra napirendre került a köztisztviselők leépítésének kérdése, amelyet az igazoló eljárásokkal nem sikerült véglegesen rendezni. A B-listázások iránti igényt legelőször a Szabad Nép 1946. január 23-i Jöjjenek a tettek című vezércikkében vetette fel Vásárhelyi Miklós. Szerinte „azoktól a reakciósoktól, akik az igazolások ellenére ott maradtak" meg kell szabadulni a közigazgatásban. A B-listázások egyik fő indokaként azt hozták fel, hogy az államapparátus 1939 óta jelentős mértékben felduzzadt. Révai szerint: „megengedhetetlen, hogy a háború után koldussá lett országnak az államapparátusa, államhivatalnoki kara egyharmaddal nagyobb legyen, mint a békebeli Magyarországé, ezért elengedhetetlenül szükséges, hogy legalább az államapparátus 30%-át leépítsük"

3 A Központi Statisz1 Kivétel ez alól Budapest, ahol megtartották a helyhatósági választásokat. 2 Gyarmati György: Harc a közigazgatás birtoklásáért. A koalíción belüli pártküzdelmek az 1946. évi hatalmi dualizmus időszakában. In: Századok. 1996./3. száma 512. o. (a továbbiakban Gyarmati, Századok) 3 Gyarmati, Századok, 513. o. 221