Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)
BALÁZS GÁBOR: A közalkalmazottak igazolása Pest-Pilis-Solt–Kiskun vármegyében a második világháború után
BALÁZS GABOR Ezt követően kezdődött a közalkalmazotti kar elleni támadás következő szakasza. A következő rendelet ugyanis az államháztartás egyensúlyának biztosítása érdekében a közalkalmazottak létszámának csökkentését rendelte el, és az elbocsátandó közalkalmazottak, az ún. B-listások, kijelölésére külön 3 tagú bizottságokat állított fel. E hivatalonként felállított bizottságok azonban már nem igazolóbizottságok. Irataik az illető hivatalok iratainak szerves részét képezik. Külön rendelet alapján továbbra is folyt a honvédség tagjainak igazolása. Végül a 11 200/1948. Korm. sz. rendelet (1948. okt. 31. Magyar Közlöny 243. sz.) a hatálybalépésének, azaz kihirdetésének napjával megszüntette az összes igazolóbizottság működését, csupán azokban az ügyekben fejezhette be a fellebbezési eljárást a népbíróság, amelyben e napig valamelyik igazolóbizottság már érdemi határozatot hozott. Aki nem igazolta, hogy rajta kívül álló okból nem tudta mind e napig igazolását kérni, azt állásáról, jogosítványáról és minden jogigényéről lemondottnak kellett tekinteni. 146 Az állam, vármegye, város, község, posta, vas- és gépgyár, bánya, közmüvek, társadalombiztosítási intézetek, Magyar Nemzeti Bank és a Pénzintézeti Központ alkalmazottaira vonatkozólag az 5000/1946. M.E. sz. rendelet (1946. május 19. M.K. 113. sz.) 11. §-a az igazolási eljárást felfüggesztette, illetve az e rendeletben szabályozott eljárás befejezésével, ténylegesen 1946. szeptember 15-ével meg is szüntette. Az igazolóbizottság jegyzőkönyveit vizsgálva, az egyedi ügyeket összevetve feltűnik, hogy a megyei közégi tisztviselők milyen összetartást tanúsítottak. Megfigyelhető, hogy kölcsönösen kedvező, a megítélést pozitívan befolyásoló kijelentéseket tettek egymásról. Emellett a másik, a ránk maradt iratokból megfogalmazható összefüggés, hogy a harcok lezárulta után, a megindult eljárásokkal kapcsolatban tömeges volt a bejelentések száma. Nyilván e mögött esetenként igen eltérő motívumok húzódtak meg. A döntéshozókhoz tehát jóhiszeműen vagy tévedésből, esetleg egyéni bosszúból, zsarolási szándékkal eljuttatott, terhelő bejelentések tömege érkezett. Ezek közül sok olyan volt, amelynek nyilvánvaló valótlansága a tárgyaláson kitűnt, a bejelentök egy része a bejelentését ezért vissza is vonta. 147 A nemzeti bizottságok, amelyeknek a háború utáni rendkívüli szervek megalapításában nagy szerepük volt, sokszor fejtettek ki kritikát az igazolóbizottság működésével kapcsolatban. A Budapesti Nemzeti Bizottság 1946. február 18-án felhívta a kormány figyelmét, hogy „az igazolási eljárások komolysága veszélyben forog". H * Ehhez tudni kell, hogy csupán kevés személyt, mintegy 2-5%-ot nem igazoltak az eljárások folyamán. ,4f ' Degré. 34. o. 147 A Zala megyei igazolásokat vizsgálva hasonló megállapításra jutott Degré Alajos. Ő a bejelentések visszavonásával kapcsolatban azt feltételezi, hogy a zsarolási szándékok sok esetben sikerrel jártak. (Degré. 40. o.) I4!< Minisztertanácsi irattár 1869/1946. M.E. sz. iratoknál. (Közli: Csizmadia, 342. o.) 217
