Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)
BALÁZS GÁBOR: A közalkalmazottak igazolása Pest-Pilis-Solt–Kiskun vármegyében a második világháború után
A KÖZALKALMAZOTTAK IGAZOLÁSA... megmentett. A megjelent tanú vallomásában előadta, hogy miután munkaszolgálatból megszökött, sikerült megszereznie egy, a világháború alatt elhalt katonának a papírjait. Ezen kívül azonban arcképes igazolványra is szüksége volt, amiben a járási jegyző segítségére volt: hitelesítette, mint erdélyi menekültet. 129 Endre Lászlóhoz fűződő jó viszony ellenben elég jelentős súlyosbító körülmény volt. Elsősorban azért sújtották állásvesztéssel egy szolgabírót, mert esztendőkön keresztül Endre László mellett titkári teendőket látott el. A bizottság véleménye szerint „arra a közismerten káros múltra való tekintettel", amelyet Endre a magyar közéletre jelentett, elképzelhetetlen, hogy valaki, aki mellette évekig titkár tudott lenni, és a bizalmát bírta, valamint soron kívül elő is tudott lépni, továbbra is közhivatalt viselhessen. A nyugdíj felett nem kellett határozni, mert még nagyon kevés szolgálati ideje volt ahhoz, hogy nyugdíjra jogosult legyen. Mivel a szolgabíró jelenleg a magyar politikai rendőrség letartóztatásában áll, képviseletében az igazolási eljáráson öccse jelent meg. Ő pedig bátyja nevében fellebbezéssel élt, és kérte egyúttal az iratoknak a népbíróságokhoz történő áttételét is. 130 Egy másik igazolás alá vont, aki a háborús években az alispán gépkocsivezetője volt, többek között azzal próbálta magát védeni, hogy annak idején protekció nélkül lett az alispán sofőrje. Elmondta továbbá azt is, hogy karácsonykor, 1944. december 24-én az alispán parancsát követve ment a Dunántúlra, Velem községbe. Másnap Endre László alispán elkísérte őt a határra. Az ügyet referáló előadónő a tárgyalás során kiemelte azt, hogy az igazolás alá vont nem katonaként ment Ausztriába, hanem az alispán gépkocsivezetőjeként. Mindenképpen számba kell venni azt is az eset reális megítéléséhez, hogy nem katonai vagy csendőri kísértettel mentek, hanem csupán az alispán kocsija követte a hivatali autót, amelyben az igazolás alá vont elhagyta az országot. Az alispán sofőrjét megfosztották állásától, amit azzal indokoltak, hogy nem állt fent kényszerhelyzet a nyugatra való távozáskor. A bizalmi testület átirata egyébként azt tartalmazta, hogy az alispán besúgója volt, és zöld inget viselt. Ebből következik, hogy jóllehet nem volt a nyilas párt tagja, de „külső megnyilatkozásában mindent elkövetett ennek a rendszernek a fenntartására". A sofőr a döntést tudomásul vette, nem élt fellebbezési jogával. 131 Szintén súlyosan ítélte meg a bizottság, ha valaki állásából adódó lehetőségeket kihasználva olyan propagandát folytatott, amelyet antidemokratikusnak, esetenként antiszemitának lehet nevezni. Az igazolóbizottság 11/75/1945 határozatában a tisztviselőt, aki a vármegye népművelési titkári minőségben teljesített szolgálatot az 1080/1945. M.E. sz. rendelet 20. §-ának 4. pontja alapján nem igazolta, és állásától megfosztotta. Ugyanezen rendelet 20. §-ának utolsó bekezdése értelmében pedig a bizottság a közalkalmazott ügyét a Népügyészséghez tette át, mivel úgy ítélte meg, hogy bűncselekményről is szó lehet. A bizottság intézkedett, hogy az illetékes rendőrhatóság nevezettett vegye őrizetbe. Az indoklás szerint a megjelent tanú elmondása alapján, de az igazolás alá vont saját bevallása szerint is, már 1941-ben egy népművelési előadáson és az azt m PML XXI. 4-a. 105/1945. 11. Központi Igazoló Biz. jkv. 1946. április 5. 130 PML XXI. 4-a. 105/1945. II. Központi Igazoló Biz. jkv. 1945. május 16. 111 PML XXI. 4-a. 105/1945. I. Központi Igazoló Biz. jkv. 1945. november 13. 214
