Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)

HÉJJAS PÁL: Pataki Mihálynak, Rózsa Sándor elfeledett betyártársának története

PATAKI MIHÁLYNAK, ROZSA SÁNDOR... jártak, amit ö sohasem tett. Rózsa később módosított a vallomásán, és Kiss Bácsiról úgy nyilatkozott, hogy „mindég csak vásárokra jár, hol Aradra, hol Gyulára, ördög pokolba, és azt tudtam, hogy nem kapál, s' más becsületes úton sem kereshet kenyeret, mást nem gondolhattam, mint azt, hogy ő lopott lovakkal kereskedett.''' Pataki másik nevéről sem hallott, és azt sem tudta, honnan származott. Közölte, hogy a betyárok egymás között nem szoktak ilyen kérdéseket feltenni. Ezt követően a bíróság minden olyan bűnügyet elővett, amelyben a legkisebb nyom is arra utalt, hogy Patakinak szerepe lehetett benne. Rákérdeztek egy 1853-as kis-szállási (Csongrád megye), egy 1854-es nagykörösi és egy Deszkás csárda melletti (Pest megye) rablásra is. Minden esetben kocsikat raboltak ki az útonállók. Néhány korábbi, 185l-es ügyet is elővettek: gróf Pallavicini lakásának (Szentpéterin) kirablását, egy gyilkosságot (Palády Józsefét), továbbá Gödöllő község csordájának elrablását. Ezen kívül Fejér és Tolna megyei nevezetesebb rablásokra is kitértek, de minden esetben tagadás volt a válasz. A fenti ügyekről vallomása szerint nem hallott, a településeken soha nem járt, egyetlen rablásban, illetve gyilkosságban részt nem vett. A pesti kihallgatást ezt követően felfüggesztették, majd 1858. június 21-én délután 4 órakor folytatták. Aznap egy szembesítést is foganatosított a bíróság, ahol Tézsla Mihály szegedi lakos mondta Pataki szemébe, hogy felismerte benne azt a személyt, aki 5 évvel korábban Rózsa Sándor és egy harmadik személy társaságában őt úgy megverte, hogy hetekig fekvő beteg volt. A verést azért kapta, mert azt hitték róla, hogy ő jelentette fel a vádlottat a csongrádi elöljáróságon. Az volt a szerencséje, hogy a jelen lévő Rózsa nem engedte őt tovább verni, valamint a neje is csak azért úszta meg a bántalmazást, mert Rózsa közbeszólt. Tézsla azt is állította, hogy az agyonlövéstől is csak a betyárvezér közbelépése mentette meg. A szegedi kihallgatáson, amely kicsit korábban - június 12-én - volt, mint a pesti, elhangzott, hogy Patakiék éjjel törtek rá, és arra akarták kényszeríteni, hogy térdeljen le. Ö azt válaszolta, akkor sem térdel le a saját házában, ha agyonlövik. Közel volt hozzá, hogy ez megtörténjen, a betyárok mindegyikénél kétcsövű puska volt. Pataki egy mángorlóval verte őt agyba-főbe a felesége és kisgyermeke szemeláttára. A tanú elmondta, hogy Pataki az a személy, akit az egész Alföldön Kiss Bácsi néven ismernek, és ő korábban már többször látta Rózsa Sándor társaságában. Rózsát a forradalom óta ismerte, majd később is többször találkoztak, mert Homokon, ahol ö kanász volt, a betyár titokban árendásként dolgozott. Szegeden Tézsla elismerte, hogy Rózsáék vele szembeni gyanúja nem volt alaptalan, mert „a csendőröknek titkon hírt hordottam felőle" - mondta. Nem meglepetés, hogy Pataki úgy a bántalmazást, mint a Rózsával való együttműködést körömszakadtáig tagadta. Ekkor a bíróság ismertette vele Bodó Katalinnak, Rózsa Sándor nejének vallomását, miszerint öt évvel korábban (1853-ban), Ördögh József tanyáján Pataki is részt vett azon a megbeszélésen, amelyen Rózsa megadása tárgyában az elöljárósággal alkudoztak. A tanyán ezen kívül még két alkalommal látták Rózsa társaságában, ami szoros kapcsolatukra utalt. Patakit a bíróság Rózsa ügyeiről is elkezdte faggatni, de ő kitartott azon állítása mellett, hogy azokról semmit nem tud, miként az Ördöghtanyáról sem, Bodó Katalint pedig sohasem látta. Rózsa felesége kitűnő személyleírást adott Patakiról és tanúsította, hogy ő a férjétől hallotta, hogy az Ördögh-tanyán 176