Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)

HÉJJAS PÁL: Pataki Mihálynak, Rózsa Sándor elfeledett betyártársának története

PA TA Kl Ml HA L YNA K, ROZSA SA NDOR

... ezekre a helyekre pusztázó hadnagyok vitték, akikre a közbiztonság fenntartása miatt másutt lett volna nagyobb szükség. Ha nem találták otthon a beidézettet, akkor a helyi hivataloknak többször meg kellett próbálni az elérésüket, ami gyakran fölösleges utánajárásukba került. Erről számolt be Tinnye község bírája, Sántha Péter is, aki három betyárok által kifosztott - helyi kereskedőnek (Eisler Izsák, Eisler Dávid, Klein Jónás) nem tudta az idézést átadni, ezért jelentette a pesti országos törvényszéknek, hogy ha az előírt tárgyalási napig eléri, akkor beküldi őket a tárgyalásra (június 4-re). Ellenkező esetben azonban másik időpont kijelölését javasolta, „mert ezen zsidóság hétszámra elcsavarog, ritkán lehet őköt hon kapni. "

90 Egy május 17-én tartott szembesítéskor többen

91 felismerték Patakiban azt az embert, aki előző év október 19-én, egy hétfői napon Pótharaszton egy tanyán negyedmagával hívatlanul megjelent, magukat bekvártélyozták, és egy napot ott töltöttek. A szembesítéskor először Gazda István pótharaszti tanyás gazda előtt vonultattak fel hat főt, közöttük volt Pataki Mihály. A négy lovas rabló közül egyet - Hugyák Andrást - ekkorra már elfogták és kivégezték. Gazda István a hat ember közül határozottan felismerte Patakiban azon betyárok egyikét, aki a kérdéses éjszakán tanyájára jött. Mások is Patakihoz hasonlónak írták le a betyárok egyikét, de megesküdni nem mertek volna, mert a sötétben nem tudták jól megfigyelni az arcát. Az egyik tanú azzal védekezett, hogy ő nem nagyon mert a betyárok szeme közé nézni, ezért nem tudott határozott választ adni a szembesítéskor. Pataki közölte, hogy ő soha életében nem járt Pótharaszt pusztán, és ezeket az embereket sem látta soha. „Ezen emberek tévednek, s' meglehet, hogy személyemben csalódnak''' - jelentette ki. Egy május 18-án tartott szembesítéskor már egy komolyabb vádpontról kellett nyilatkoznia. Ekkor négy másik tanú " vallotta, s mondta is a szemébe, hogy 1857. október 20-án estefelé három fegyveres társaságában Pusztahernádon gróf Beleznay Mihály istállója előtt megjelent, és „fegyveres kézzel, halálfenyegetés közf a cselédeket ijesztgette, miközben cimborái három lovat a hozzávaló felszerelésekkel együtt elraboltak. Ficsor Imre határozottan felismerte Patakiban azt a fegyveres rablót, aki az istállóba beszorított cselédséget a puskájával agyonlövéssel fenyegette, miközben egyik társa a lovak közül kiválasztotta a nekik tetszőket. Azért állíthatta biztosan, hogy a sötétben is felismerte Patakit, mert annak idején őt kényszerítették arra, hogy gyertyával világítson a lovak kiválasztásához, így közelről és jól látta a betyárokat. A tanú nehezményezte továbbá, hogy eközben Pataki a pipáját a szájából erőszakkal kitépte. Egy másik tanú, Czank Mihály ugyancsak felismerte Patakit, aki őt, miután az eljárásuk ellen szót mert emelni, 3-4 alkalommal a puska agyával úgy mellbe vágta, hogy majd összerogyott. Czank arra is emlékezett, hogy Pataki azt mondta neki: „olyan kedvem van, mint kinek a háza ég." Kaszab Imre hasonlóan vallott, felismerte Patakit termetéről, testalkatáról, arcáról és emlékezett a hangjára, mert az istállóban Pataki így káromkodott: „Ba...a meg az Isten a világotT Ezekre a szavakra emlékezett Pap János tanú szintén, s arra, hogy a betyár Pranda 90 Tinnye község 599/1858. sz. jelentése. In: Pataki-per. 1.1 Hugyák Ferenc, Gazda Mária és Gazda István. 1.2 Ficsor Imre, Czank Mihály, Kaszab Imre, Pap János. 170