Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)

HÉJJAS PÁL: Pataki Mihálynak, Rózsa Sándor elfeledett betyártársának története

PA TA KI M/HA L YNA K, ROZSA SÁNDOR... János szegedi tanyáján, ahol a gazdát és feleségét árulással vádolva agyba-föbe verték. Innen két betyár átment ifj. Meszes Péter tanyájára, akit erőszakkal áthajtottak a testvére, Meszes János tanyájára. Meszes Péter itt a padlásra menekült, s bár a betyárok többször rálőttek, nem sikerült öt elfogniuk. Helyette az apját és a testvérét fogták el, és maguk előtt hajtva őket átvonultak a Rónay-tanyára, ahol a vezérük, Rózsa Sándor pisztollyal a kezében már várta őket. Itt a foglyaikat és a tanyán lévő szolgálók közül Csizmás Józsefet, Kerekes Lőrincet és Selymes Mihályt Rózsa parancsára egy szobába vitték, ahol félholtra verték őket. Ezt követően Csizmás és Kerekes feleségét beparancsolták a szobába, az asszonyokat is megverték, majd kényszerítették őket, hogy a földön a saját vérükben fekvő férfiakat mossák le. Rózsának bizonyítéka nem volt arra, hogy áldozatai feljelentették őt valamelyik hatóságnál, de számára a gyanú is elégnek bizonyult arra, hogy embereket nyomorékká tegyen. A tanyagazdával, Földy Antallal azonban kesztyűs kézzel bántak, látszatra néhányszor ide-oda lökdöstek, de végül sem őt, sem családját nem bántották. Ezután, mint aki jól végezte a dolgát, asztalhoz ült a betyárcsapat, és bort, kenyeret és szalonnát rendeltek maguknak. Délelőtt 10 óra körül azután elhagyták a tanyát, és a dorozsmai dűlőbe mentek. Ekkor a környéken portyázott két csendőr és egy ulánus katona, akik hírét véve, hogy a betyárok is erre jártak, utánuk vetették magukat. A betyárok menekülni próbáltak, de amint észrevették, hogy ők vannak túlerőben, visszafordultak, és támadásba mentek át. Rálőttek a csendőrökre, és amikor azok visszavonulót fújtak, elkezdődött az üldözésük. Azok már messziről látták, hogy a betyárok megeresztett kantárszárral feléjük közelednek, ezért gyorsan igyekeztek eltűnni a tanyák között. A betyárcsapat ekkor szétvált, és ketten vágtázva a csendőrök elé kerültek. A bekerített csendőrök ekkor Miskolay József tanyájába húzódtak vissza, ahol kisvártatva nagy lövöldözés kezdődött. A betyárok kihasználva a jól megválasztott állásukat, golyózáport zúdítottak az udvarban megbúvó csendőrökre, és addig lőtték őket, amíg azok halálos lövést nem kaptak. Az ulánus katona egy árokba menekült, de ezzel sem menthette meg az életét, mert őt meg ott lőtték agyon a betyárok. A tanyasiakra ezt követően ráparancsoltak, hogy a három holttestet szállítsák Dorozsmára, ők pedig a Szeged-aisóvárosi tanyák irányába ellovagoltak. így foglalható össze röviden mindaz, ami ezen a napon a dorozsmai tanyákon történt, de a bírósági tárgyaláson a tanúk részletes beszámolóiból a betyárok tette a maga brutalitásában tűnik elénk. Amikor - számbeli fölényüknek és jobb fegyvereiknek köszönhetően módjuk lett volna, hogy vérontás nélkül továbbálÍjának, inkább a beszorított ellenfeleik elpusztításáig folytatták a lövöldözést, s még a magát megadó ulánus katonát is hidegvérrel gyilkolták meg. Az ilyen történetek híre bejárta az Alföldet, és nem meglepő, hogy a csendőrök és a pandúrok kezére került betyárokkal ők sem bántak kesztyűs kézzel. Hosszú, mozgalmas nap volt ez a betyárok számára. Előbb a tanyasiak „megrendszabályozása", majd a csendőrök agyonlövése. Az érintett gazdák még évek múlva is a történtek hatása alatt voltak. így nyilatkoztak később, a bírósági kihallgatáson, amikor az ügy terítékre került. A tárgyalásra nagyon sok embert idéztek be, vallomásaikat összevetették, és megpróbálták több év elteltével apró részletekből összeállítani a történteket. A korábban kihallgatott tanúkat újra beidézték, korábbi vizsgálati anyagokat, orvosi látleleteket vetettek össze az azóta előkerült bizonyítékokkal. Az ügy 162