Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)

HÉJJAS PÁL: Pataki Mihálynak, Rózsa Sándor elfeledett betyártársának története

HEJ J AS PAL hanem ha valamire szükségem volt, akkor kértem, és adtak is, de pénzt, lovat vagy marhát soha sem kértem, hanem élelemre valót, enni és inni.'" 19 A legtöbb időt Katona Pálnál töltötte, akit a forradalom alatt ismert meg, aki szintén az „őrseregnér szolgált. Úgy időzött nála, mintha otthon lett volna; nagyon megbízott benne: Jó emberem és barátom voltT Sokáig szabadabban járkálhatott tanyáról tanyára, de az 1850-es évek közepére megváltozott a helyzet. Éjjelente már a parasztok is „patrollíroznr jártak a tanyákon, 10-12 fős csapatokban. Mióta a 10 000 forintos vérdíjat kitűzték a fejére, - Katonától hallotta - a parasztok úgy nyilatkoztak, hogy „ha tehetik, engem bekerítenek". Mivel a csendörök is egyre nagyobb elánnal nyomoztak utána, nem merészkedett úgy elő, mint korábban. Inkább Katona tanyáján a kukoricaszár között, vagy a búzakazalban húzta meg magát. Élelemmel Katona Pál és a felesége látta el, amikor esténként a tanyára bemerészkedett. Azért volt az elfogá­sa előtt éppen náluk, mert tőlük hallotta, hogy a császárt május 14-re Szegedre várták, és ekkor érdekes elhatározásra jutott: , feltettem magamban, hogy Ő Felségéhez ke­gyelemért kérelem levelet adok, ... hogy valahára ezen futó és csavargó élettől meg­szabadíttassak, és ha ezen szerencsétlenség rajtam nem történik, hogy elfognak, a' kérelem levelet bizonyosan benyújtottam volna, mert csavargásomban már az életem is meguntam. " A vizsgálat során elővettek jóval korábbi ügyeket is, amelyekben úgy vélték, Rózsának is szerepe lehetett. így került terítékre egy korábban már említett bűneset, amely még 1849-ben történt, nem sokkal a forradalom bukása után. A békés foglalko­zásához visszatért Rózsát - érvényben volt az ellene még korábbról a szökése miatt kiadott körözés - Szeged városi hivatalos emberek 80 el akarták fogni. A forradalom alatt elnyert Kossuth-féle amnesztiát természetesen nem ismerték el. Amikor 1849. november 17-én 12 katona kíséretében körbevették a Tary-tanyát, hogy rajtaüssenek a betyáron, Rózsa nem ijedt meg a sokszoros túlerőtől. A kamrából tüz alatt tartotta őket, s miután két katonát lelőtt, kereket oldott. A meglőtt katonák 81 súlyosan megsé­rültek. Egyikük (Brendha Mihály) egy hónappal később, 1849. december 16-án a szegedi katonakórházban a lövés következtében meghalt. A másikat tarkóján érte a lövés, és tartós egészségkárosodást szenvedett, miáltal a katona élete végéig munka­képtelenné vált. Rózsa, akinek nem mindennapi bátorságára jó példa a fenti eset, a tárgyaláson elismerte a lövöldözést, de azzal védekezett, hogy a katonákat fosztogató rácoknak nézte, akik akkoriban a szomszédos tanyákon rajtaütöttek. Egy másik terítékre került ügy, amelyben több tanyasi gazdát árulással gyanúsí­tott, arra világít rá, hogy milyen kegyetlen, erőszakos ember volt, és semmitől sem riadt vissza, hogy retteget hírnevét a pusztán lakók között fenntartsa. Az eset 1852. szeptember 12-én történt. Korán reggel öt lovas betyár Rózsa Sándor vezetésével megjelent Ábrahám 7J Nehéz elképzelni, hogy Rózsa komolyan számított arra, a bíróság elhiszi a fenti állítását. A későbbi kihallgatásokon azután fokozatosan egyre több olyan ügyet elismert, ahol nem csak élelemre valót „kért". x " Az iratokban korábban két, itt három embert (Vékes Imre, Csikós György, Mihályfy Ferenc) említettek. 81 Száry Bálint és Brendha Mihály. 161

Next

/
Oldalképek
Tartalom