Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)

HÉJJAS PÁL: Pataki Mihálynak, Rózsa Sándor elfeledett betyártársának története

PA TA KI Mi HA L YNA K, ROZSA SA NDOR

... volt korábban Szegeden, és többször megfordult a Katona tanyán. Innen ismerhette öt Rózsa, aki ugyancsak sürün húzta meg magát a komájánál. A betyár a gabonaföldön egy fekvőhelyet készített magának, s itt lepték meg a szegedi vadászok. Ezért lett olyan dühös rájuk, pedig most jobban tette volna, ha észrevétlen marad. Erre rövidesen ő is rájött, mert még aznap éjszaka, amikor megkötözve Szegedre szállították, és egy nyúl szaladt át előttük az úton, ezt kiáltotta: „A nyúl Istenit! Nyúl tett engem szerencsétlenné, nyúl fogatott el engem!" A Katona Pált ért lövés valószínűleg véletlenül történt. Amikor Rózsa május 9-én este a tanyára ért, rögtön Katonát kereste, s mikor ö megjelent, a betyár rákiáltott: „közel ne jöjj, mert mindjárt meghalsz!" Katona odaugrott, dulakodni kezdtek, mire a Rózsánál lévő egyik puska elsült, s a golyó Katona felsökarját és combját szétzúzta. A sérültet beszállították Szegedre, ahol május 20-án a sérült karját amputálni kellett. A műtét ellenére másnap, május 21-én Katona meghalt. Halála előtt háromszor kihallgatták, és ő háromféle verziót adott elő sebesülése körülményeiről. Megdől a tanúk beszámolója miatt az az állítása, hogy Rózsa többször lőtt rá. A vizsgálat megállapította, hogy a Rózsától elvett két puska közül csak az egyikből hiányzott a golyó. A lövést Rózsa nem bánta meg, mert még ott a földön, megkötözött állapotban szitkozódva kijelentette, hogy „régen így kellett volna a kutyának, fél éve, hogy megsúgták, hogy Katona Pál akar kipusztítani" Úgy látszik a betyárvezérre kiírt vérdíjnak volt foganatja. Rózsa már az olyan régi cimborájában sem bízott meg, mint a keresztkomája. Szegedre kísérése közben, arra a kérdésre, miért lövöldözött, azt válaszolta, hogy „oka van ennek, amiért én ez tettem, már fél éve, hogy hallom, hogy engem Katona el akar fogni!" Még azt is közölte az öt kísérőkkel, hogy „erre a Katonára tett lövésre oda sem bajszítok, hanem nagyobb baj az nekem, hogy zsandár csőszökre lőttem." A bíróságon már mentegette magát a betyár, véletlennek mondta a fegyver elsülését, valamint azt állította, hogy Katona egy késsel és e szavakkal közeledett felé: „No kedves komám, innét nem mén kend el többet!" A jelenlévők Katona támadó fellépését a bíróságon megcáfolták. A pesti törvényszék kérésére a budai törvényszék átküldött Rózsa kihallgatásáról egy olyan kivonatot,

78 amelyben elsősorban Patakival való kapcsolatáról kérdezgették, valamint a forradalom utáni, több éven keresztül tartó sikeres bujkálásáról. Ebben megismételte, hogy éveken keresztül a szegedi, a halasi, a vásárhelyi, a szentesi és a Csanád megyei tanyákon, többnyire kanászoknál, csőszöknél, juhászoknál és csikósoknál húzta meg magát. Olyanoknál, akik mindig kint a pusztán legeltettek, s olyanoknál, akiknél egy darabig ő is juhászkodott. Állította, hogy 5 év óta mindig gyalog vándorolt, lova nem volt, és még cimborája sem. Azt azért elismerte, hogy félévente egyszer-egyszer „összejött" Kiss Bácsival és egy Kis János nevű sándorházi csikóssal. A rablásokról, lopásokról Rózsa így nyilatkozott: „én pedig ilyesmit nem szoktam tenni, soha senkitől semmit erőszakkal el nem vettem, és soha nem loptam, 7S A budai országos törvényszék 3745/1858. sz. átirata 1858. június 11-én kelt. In: Pataki-per. 160