Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)

HÉJJAS PÁL: Pataki Mihálynak, Rózsa Sándor elfeledett betyártársának története

HEJ J AS PAL bírósággal,

76 és több homályos eset tisztázásában segédkezett. Lehet, ez is szerepet játszott abban, hogy a betyárvezér, bár bünlajstroma összehasonlíthatatlanabbul „gazdagabb" volt, mint társáé, két halálos ítélete ellenére elkerülte a bitót, és húsz évvel túlélte társát. Hiába vélte úgy a szegedi cs. kir. ügyészség, hogy a nyomozás során elegendő bizonyíték gyűlt össze Rózsa ellen egy rögtönítélő bírósági halálos ítélethez, felsőbb utasításra az ügyet a budai törvényszékhez utalták. Időközben ejtették az ellene a forradalomban való részvétel miatt fennálló felségsértés vádját, egy 1854-es igazságügyi miniszteri határozatra

77 hivatkozva, ami szerint a 48-as szereplés miatt 1854 után - felsőbb engedély nélkül - már nem indíthattak eljárásokat. A szabadságharc után egyébként Rózsa már nem követett el semmit, ami miatt forradalmi tevékenységgel vádolhatták volna. A döntésben szerepet játszhatott együttműködése a hatósággal, hiszen vallomásával gyilkossági ügyekben is segítségére volt a bíróságnak. A végén a vádpontokat az alábbi négy csoportba osztották a vádirat összeállításakor: I. Közönséges gyilkosság: 1. Seyff Károly; Száry Valentin ellen (kísérlet) 2. Katona Pál; Brendza Miklós; Müller János, Raner János, Szerbáthy Tamás; Huszka János ellen (véghezvitt) II. Nyilvános erőszak: 1. Ábrahám János és Rónai ellen (erőszakos betörés) 2. Két csendőr (Raner és Müller) és egy ulánus (Szerbáthy) ellen (erőszakos kézrátét gewaltsame Handanlegung) 3. Kiss Jakab, Virág József, Sükér György. Tráky József ellen (veszélyes fenyegetés) III. Súlyos testi sértés: Meszes Péter és mások ellen IV. Rablás: Török Sámuellel közösen Mucsi Ferenc, Rakontzay Ferenc, Kókai Varga János ellen. Az első ügyben, amelyet gyilkossági kísérletnek minősítettek, Rózsa 1857. május 9-én a délutáni órákban Katona Pál tanyája mellett a vetésben rejtőzködött, amikor két szegedi polgár, Seyff Károly és Mayer Károly nyúlra vadászva ráakadt. Egy nyúlra lőttek éppen, amikor feltűnt nekik egy feketeség a vetésben, amiről kiderült, hogy egy guggoló ember fején lévő kerek parasztkalap. Seyff gyanúsnak ítélte az idegent, miközben az illető, Rózsa volt az, felemelkedve Seyffre lőtt, de nem talált. Közben ezt kiáltotta: „ba.om a volt zsandár Istenedet, majd elmész onnét.'" A vadászok erre elhajtottak kocsijukkal, mire a betyár, akinek mindkét kezében puska volt, s még egy a vállán is, utánuk kiáltott: Jásd, van itt fegyver!" Seyff valóban csendőr lh Az együttműködést azért nem vitte túlzásba. Tanúinak jó része már nem volt fellelhető; vagy már meghaltak, mint Nyáry Mihály, Takács József. Török Samu. Tejes István, vagy akasztófán végezték, mint Vágó József. 77 2760/1854. sz. rend. 159