Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)
HÉJJAS PÁL: Pataki Mihálynak, Rózsa Sándor elfeledett betyártársának története
HEJ J AS PAL képű, verhenyeges, torzonborz bajuszú, potrohos egyén volt. A szegedi megyetörvényszék börtönésze által, közvetlenül az elfogását követően elkészített személyleírásban hasonlókat olvashatunk, valamint az akkor róla készített fotón is egy ennek a leírásnak megfelelő személy látszik. A Patakival együtt elfogott és bíróság elé állított személyek (Juhász Nagy János, Juhász Nagy Emer, Nagy Péter) vallomásából kiviláglik a tanyasi ember szinte feloldhatatlan dilemmája; hogyan tud úgy a hatósági elvárásoknak megfelelni, hogy közben ne vonja magára a betyárok haragját. Egyik oldalról börtönnel, másikról véres bosszúval fenyegették őket. Gyakorta fészkelték be magukat a betyárok egy-egy tanyába, néhány napot ott töltöttek, majd váratlanul áttették szállásukat egy másik tanyára. Meghívás nélkül érkeztek, semmiért nem fizettek, és ha megtetszett nekik valami, azt erőszakkal elvették. Ha valaki ellen mert állni, azt bántalmazták, esetleg meg is ölték. Ha nem jelentették ottlétüket a hatóságoknak, akkor meg a cimboraság vádjával kellett szembenézniük, és könnyen perbe fogták őket. Pontosan ez történt egy orgoványi gazdával, Ballá Istvánnal, akinél 1862 nyarán betyárok „vendégeskedtek". Ballá a bíróság előtt kétségbeesve mentegetőzött, hogy ö nem rejtegette a betyárokat, hanem „kényszerülve van a kint lakos ember erőszakolásuk következtében — mit csak kívánnak, s mivel csak lehetséges - őket ellátni." 6 ^ Bal Iának szerencséje volt, sikerült igazáról meggyőznie a bíróságot, a megyei fenyítő törvényszék felmentette a betyárokkal való cimboraság vádja alól. Nem mindenkinek volt azonban ilyen szerencséje, és nem is mindegyik tanyás volt bűntelen a hasonló vádpontokban. Az esetek jelentős részében az bizonyosodott be, hogy maguk a betyárok is előszeretettel keresték fel azokat a tanyákat, ahol szívesen látták őket. A máshol rabolt holmikból az ilyen gazdák is hasznot húztak, a könnyen szerzett pénzből a betyárok nekik is juttattak. Juhászéknak a bíróság felrótta a betyárokkal való kapcsolatukat. Pataki és társai ugyanis nagyon otthonosan mozogtak a tanyán, ellentétben azzal, amit Juhász állított. Azt vallotta, hogy amikor hazaérkezett a szomszéd városból, ahol egy kocsmában két icce bort megivott, a betyárok már ott voltak, és öt arra kényszerítették agyonlövéssel fenyegetve -, hogy velük tovább igyon. Ekkor érkeztek meg a csendőrök, de ö ekkor már nagyon ittas volt. A vendégeit korábban nem látta, őket nem hívta a tanyájára, azt azonban sejtette, hogy azok betyárok. Arról sem tudott semmit, hogy a lánya esetleg az egyik megugrott betyár, Szabó Miska szeretője lenne. Juhász 16 éves leányát is kihallgatta a szegedi törvényszék. Tagadta, hogy az egyik betyár szeretője lenne, s elmondta, hogy amikor a fegyveres betyárok megérkeztek, lovaikat szó nélkül az istállóba kötötték, nyergeiket is oda hordták, majd bementek a házba és bort ittak. A Juhász-tanyán elfogott kovácsmester, Nagy Péter már másként mesélte el a tanyán történteket. A kérdéses napon délelőtt Juhász Nagy János fia (Márton) elment hozzá, egy rossz patkót mutatott neki, és arra kérte, hogy 7 hasonló méretűt készítsen el és vigye át a Juhász-tanyára. 0 azt hitte, hogy Juhászék lovait kell megpatkolnia, de f " PML IV. 268-c. Pest-Pilis-Solt vm. Kecskeméti Megyetörvényszékének fenyítő iratai 239/1862 153
