Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)
HÉJJAS PÁL: Pataki Mihálynak, Rózsa Sándor elfeledett betyártársának története
PATAK! MIHÁLYNAK, ROZSA SÁNDOR... ördög sugallatának engedve bűnös életével fel nem hagyna, és a közbátorságot tovább is háborítani merészelné 1 ''. Sokan ellenezték az amnesztiát, de Kossuth hajthatatlan maradt. 0 a csapat katonai hasznát tartotta fontosnak, bár neki sem voltak illúziói a betyárokkal kapcsolatban. Állítólag, amikor a kíséretében lévő Jókait megbízta azzal, hogy az amnesztialevelet vigye el Rózsához, kijelentette, hogy „a betyárok portyázásukkal sok bajt, zűrzavart csinálhatnak az ellenségnek, másfelől pedig a becsületes alföldi nép jól jár, ha a zsiványaitól megszabadul "? 5 A Jókai által megrajzolt, a nagyközönségre oly nagy hatással lévő, megszépített - szigorúbb megítélés szerint meghamisított - korkép kitűnő példája az a történet, amely a levél kézbesítésének körülményeiről fennmaradt. Jókai, akit maga Kossuth kért fel az amnesztialevél kézbesítésére, Az én életem regényé-ben nagyon színesen írta le, ahogy öt egyik zsivány vezette a másikhoz, kézről kézre adták, egyik lápos tiszai szigetről a másikra szállították, s így jutott el Rózsa Sándorhoz. Beszélt is a híres betyárral, de azt csak az érdekelte, hogy „kitől kapja ő majd a kapitányi lénimgot? ". A valóság egészen más volt. A regény írása közben megfeledkezhetett arról, hogy az évtizedekkel korábban lezajlott történetnek írásos bizonyítéka maradt meg egy jelentés formájában. Ebben Jókai 1848. október 31-én Félegyházáról írta Kossuthnak, hogy a küldetése csak részben volt sikeres, mert a levelet csak egy Lukácsy Károly nevű őrmesteren keresztül tudta eljuttatni Rózsához. A regényében leírt változat szebb, érdekesebb, mint a puszta valóság, s ez Jókainál nem volt szokatlan. A kortársak is tisztában voltak a nagy mesélő történeteket szépítő szokásával, és néha hangot is adtak elégedetlenségüknek. Mikszáth éppen Jókai kapcsán írta az elbeszélőkről, hogy „általában rossz historikusok, mert a képzelőtehetségen kívül [...]még a formába öntés művészete is ellenállhatatlan erővel csábítja őket áthágni a valóság határait, ha ezáltal az események megszépülnek" lb Nemcsak Jókai és néhány írótársa képzelete lódult meg a betyárok 1848-as szerepe kapcsán, illetve az ezt követő évek eseményeinek leírásakor. Mások is egyre nagyobb számban nyúltak ehhez a kapós témához. Könyvekben és újságokban számos kép ábrázolta az avatott kézben félelmetes fegyverré vált karikás ostortorral küzdő, az osztrák katonákat megfutamító betyárokat csata közben. Pedig igazi csatában csak egyben vettek részt, nem számítva komoly katonai akciónak egy-egy falu kirablását, marhacsordák elhajtását. Mert ezekből több is volt a számlájukon, annak ellenére, hogy megígérték, nem folytatják korábbi bűnös életüket. Megjelenésében ez a csapat nem sokban tért el a kor pásztorainak viseletétől: fehér gombos, rövid, sötétkék dolmányhoz sötétkék vászongatya és ugyanilyen ing tartozott, valamint fehér szűr, fekete pörgekalap. 27 Elmaradhatatlan fegyverük az ólmos gombú karikás volt, amelyhez komolyabb fegyver (két pisztoly, kard) is társult. A legnagyobb hírnévvel a karikás ostor rendelkezett, amelyről az a hír járta, hogy 25 Mikszáth im. I. rész. XII. fejezet: Szomorú napok. In: Arcanum DVD I. 207658. r. 2h Uo. 207662. r. Jókai jelentésében olvasható, hogy Rózsának ekkor már 280 lovasa volt. 27 Gracza Györgyre hivatkozva közli Nagy Géza: A magyar viseletek története. Budapest. 1900. In: Arcanum DVD 2. 990613. r. 140
