Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)

BORBÉLY RITA KATALIN: Pist-Pilis-Solt törvényesen egyesített vármegyék árva- és gyámügye az első gyámügyi törvény megjelenéséig

PEST-PILIS-SOL T TOR VENYESEN EG YESITETT.

.. beküldött számadásokat. A szolgabíró és esküdt társa kiegészítő személyzet volt, ők az üléseken szavazati joggal bírtak, de egyes esetekben mint végrehajtók is megjelenhettek. Az Árvatörvényszék közigazgatási és bírósági joggal is rendelkezett a nemes és nem nemes árvákat érintő minden ügyben. így hatáskörébe tartozott a gyámok és gondnokok kinevezése és felmentése; a gyámság megszüntetése; a nagykorúsítás véleményezése; valamint a számadásokból eredő perek bírálása. Az Árvatörvény szék felügyelt arra, hogy a gyám gondoskodjon az árva személyéről és neveléséről, szükség esetén a gyámot elmozdította tisztségéből. Az árvaszék engedélyére volt szükség házasság engedélyeztetésénél, a gyámi felmentőlevél kiadásánál, a gyámi ingóságok eladásánál, házi vagy haszonbérleti kezelések engedélyezésénél, fekvő vagyon eladásánál és vételénél. Sőt az árvavagyon kezeléséért járó jutalmat, a törvényes hatodot is az árvaszék adhatta ki. A teljesen vagyontalan, elhagyott gyermekekről is a testületnek kellett gondoskodnia. Próbáltak jótevőket keresni, de ha ez nem sikerült, akkor hatósági költségből látták el őket addig, míg önálló kenyérkeresésre nem lettek alkalmasak. A vagyontalan árvákról külön könyvet vezettek. Az árvaszék végrehajtói a járási gyámfel ügyelök, a kerületi szolgabírók és tiszti ügyészek voltak. A II. cikk a leltározás menetét foglalta össze. A leltárfelvételt a törvény előírásai szerint hivatalból kellett megtenni, ha az elhunyt után árva, őrült, tékozló vagy távollevő maradt. A III. cikk a lelkészek teendőivel foglalkozott. Az ö feladatuk volt a halálesetet a község elöljárójánál, ennek nem létében a szolgabírónál bejelenteni. Ugyanakkor jelen voltak a vagyon összeírásánál, hogy a jogi előírások betartására felügyeljenek, valamint ügyeltek az árvák nevelésére, taníttatására. A IV. cikk a községi elöljáróság kötelességeit foglalta össze. A bíró és a jegyző a lelkész jelenlétében írta össze az árvák ingó és ingatlan vagyonát a vármegye által készített minta alapján, valamint az ő feladatuk volt a szolgabírónál bejelenteni, ha árva vagy gondnokságra szoruló személy maradt az elhunyt után. Feladatuk volt a vagyontalan árvák díjtalan tartásáról való gondoskodás; a gyámi kötelességek teljesítésének ellenőrzése, s erről a gyám fel ügye lök tájékoztatása; sőt mint elöljárósági személyek a haszonbérbeadásnál, árverésnél és eladásnál is jelen voltak; de a szülőket is ők tartották szemmel, s értesítették a gyámfelügyelöt, ha azok erkölcstelen életet folytattak vagy pazarolták a vagyont. Az V. cikk a szolgabíró és az esküdt teendőit tartalmazta. A szolgabírónak 3 napja volt arra, hogy a haláleset után a helyszínre érkezzen. Ott megismerkedett az esettel, átvizsgálta a felvett leltárt, ha szükséges volt kijavíttatta. Majd a leltárt két példányban a jelenlevőkkel aláírattatta, hitelesíttette. A családi ereklyéket és aranyezüst drágaságokat külön lepecsételtette, s őrizet alá vette; jelezte, ha végrendeleti gyám volt, ha pedig nem volt végrendeleti gyám, akkor a közeli rokonok meghallgatása után gyámot ajánlott. A leltárt és jelentését (romló ingótárgy van-e a hagyatékban, az árvavagyon haszonbérbe adandó-e, árverés kiírása, eladás eszközlése) beküldte a Központi Árvatörvényszéknek. A VI. cikk a gyámok és gondnokoltak kötelességeit foglalta össze. A gyám képviselte a gyámoltat, és köteles volt személyéről gondoskodni. Gondoskodott neveltetéséről, taníttatásáról, erről évente a gyámfelügyelő útján jelentett. Az árva vagyonát 100