1956 Pest megyében II. - Pest Megye Múltjából 10. (Budapest, 2006.)

III. Válogatott szemelvények a járási, városi, és községi iratokból - 6/a. Fogd Mihály járási vb-elnök beszámolója a Monori járás eseményeiről 1957. április 19.

III. VÁLOGATOTT SZEMELVÉNYEK A JÁRÁSI, VÁROSI, ÉS KÖZSÉGI IRATOKBÓL gunkban, amely ellenforradalom egy fasiszta államot akart létrehozni. De nemcsak Buda­pesten a központban volt ellenforradalom, mint ahogyan ezt egyesek hangoztatják, hanem ellenforradalom volt szerte az országban, mert hiszen kik mozdultak meg a népi demokrá­cia államának megdöntésére mindenütt, nem mások, mint a régi rend emberei, földesurak, horthysta katonatisztek, kulákok, népi demokrácia minden rendű, rangú ellenségei. Ez történt járásunkba is. Az ellenforradalmárok járásunkban sem álltak tétlenül. Megmozdultak járásunkban is a régi rend emberei. Földesurak, kulákok, csendőrök, katonatisztek. Legelső ténykedésük volt, hogy felhasználva munkakerülő, részeg és más kétes elemeket, lerombolták a szovjet hősi emlékműveket. 164 Ezt tették Monoron, Gyomron, Üllőn, Vecsésen, és más községek­ben. Lerombolták a hős Steimetz kapitány emléktábláját Ecseren, valamint szobrát Vecsé­sen. Annak a hősnek az emléktábláját, aki mint a szovjet hadsereg parlamentere Budapest rombolását akarta megakadályozni, békés felszabadítását biztosítani. Én úgy gondolom, hogy a tanácsülés egyhangú véleményével osztozom akkor, amikor a leghatározottabban elítéljük hazánkat felszabadító szovjet hadsereg hősei emlékművei­nek lerombolok és követeljük méltó megbüntetésüket. Járásszerte letépték a vörös zászlókat, a vörös csillagokat. Első ténykedésük volt az ellenforradalmároknak járásunkban is, hogy a munkásosztály élcsapatát, a pártot semmi­sítsék meg. A párt tagjai [és] a helyiségek ellen indították első támadásukat. Monor község pártszékházát szét akarták rombolni, erre azért nem került sor, mert az épület a felszabadu­lás előtt úri kaszinó volt. A párt után legelső ténykedésük volt, hogy járásszerte az államhatalom helyi szerveit a járási és községi tanácsokat semmisítsék meg. Minden községben a tanácsot, mint az ál­lamhatalom helyi szervét megszűntnek tekintették és helyébe az ellenforradalom szervét, a nemzeti bizottságot állították oda. Ezeket a nemzeti bizottságokat községekben elsősorban kulákokból, régi horthysta katonatisztekből. Budapestről kitelepített mindenfajta reakciósból, munkakerülőkből, népi demokráciánkkal szembe került értelmiségi egyénekből, s ezek által megtévesztett emberekből hozták össze. A kimondott dolgozó parasztokat, becsületes munkásokat nem lehetett találni ezeken a gyűléseken, ezek távol tartották magukat, sőt elítélték az ellenfor­radalom mesterkedéseit. A dolgozó parasztság az ellenforradalom napjaiban is, az ellenforradalmárok meg­félemlítésének ellenére is végezte a jövő évi kenyeret biztosító szántás-vetési munkála­tokat. Mindezt azért tette, mert látta, hogy az ellenforradalom nem másra irányul, mint arra, hogy újra nyakába ültessék a jegyzőt, főszolgabírót, csendőröket, elvegyék tőle évezredes jussát a felszabadulás eredményeként kapott földet. 165 164 A forradalom alatt lerombolt emlékművek listáját lásd 11. fejezet 8. számú dokumentum. 165 Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. március 15-én bocsátotta ki és a sajtóban március 18-án tette közzé az aznap hatályba is lépő „A nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földmíves nép földhözjuttatásáról" szóló 600/1945. M.E. sz. rendeletét. A földreform során juttatásban részesült összesen 642 342 fő, egy személyre átlagosan 5,1 kataszteri hold jutott. A kialakult viszonyok azonban nem maradtak fenn tartósan, mert a kollektivizálás során megszüntették az életképtelen, vagy annak minősített kisbir­tokokat. n> 161

Next

/
Oldalképek
Tartalom