1956 Pest megyében I. - Pest Megye Múltjából 10. (Budapest, 2006)

Előszó helyett

ELŐSZŐ HELYETT Többen éreztek így kortársaik közül, mégis a hatalom szolgálatában maradtak. Pedig azokat a bűnöket, amelyeket ők — ha későn is — felfedeztek, azt más kortársaiknak is látnia kellett. Különösen miután a „halhatatlan" Sztálin mégis meghalt, és a rendszer szorítása kicsit lazult. A társadalom - érezve a változást - rögtön reagált erre. A Moszkvába rendelt és ott a korábbi „hibák"

6 miatt megbírált, a később napvilágra került részletek szerint egyenesen leteremtett magyar vezetők, elsősorban Rákosi, itthon lépni kényszerültek. Júliusban - Moszkva utasítására - már Nagy Imre állt a kormány élén, s az ország egy kicsit fellélegzett, mert sokak által várt reformok bevezetésére került sor. Mindez azonban nem tartott sokáig. A nemzetközi helyzetben bekövetkező változások (nyugatnémetek NATOtagsága, Varsói Szerződés megalakulása) hatására 1955 tavaszán Nagy Imrét - reformjaival együtt - megbuktatták, s még a pártbeli tisztségeit is elveszítette. Ez a visszarendeződés sokak számára hozta el a megvilágosodást. Egyre többen ismerték fel, hogy gyökeres változásra van szüksége az országnak, ha abból a kilátástalan helyzetből, ahová a Rákosi-féle vezetés kormányozta, ki akarnak kerülni. Bár a reformelképzelések Magyarországon 1955-ben Nagy Imre háttérbe kerülésével időlegesen visszaszorultak, számos jele mutatkozott annak, hogy a nemzetközi politikában bekövetkező újabb változások nem maradhatnak nálunk sem következmény nélkül. Legjelentősebb befolyása a magyar viszonyokra a Szovjetunió Kommunista Pártjának 1956. februárjában megrendezésre került XX. kongresszusa volt. Az itt elhangzottak, különösen Hruscsov „titkos beszéde" erjesztőként hatottak a változást igénylő magyarországi mozgalmakra. Az egész országban pártértekezleteken tájékoztatták a tagságot a beszéd nyilvánosságnak szánt részéről. Pest megyében Kádár János, aki ekkor a megyei titkári funkciót töltötte be, tartott 1956. március 31-én a Vasas székházban nagyaktívát. A Hruscsov-beszéd ismertetésén kívül kitért a Magyarországon elkövetett hibákra is.

7 Hruscsov beszédét követően a Magyar írók Szövetségében nagy volt a lelkesedés, egyre bátrabbá, egyre elszántabbá váltak a szövetségbe tömörült írók, művészek. Mintha feledtetni szerették volna a korábbi éveket, amikor többségük a legcsekélyebb ellenállást sem tanúsította, amikor a szocialista vezetőket - elsősorban Sztálint és Rákosit - kellett dicsőíteni, s ezt egymást túllicitálva meg is tették. Ennek bizonyítására elég belelapozni a különböző évfordulókra összeállított antológiákba. Néhány szerzőnél észrevehető, hogy kényszerből - hiszen valamiből a művész embernek is meg kellett élni -, nem teljes odaadással „szülte" meg a szocializmust és a vezetőket magasztaló írását, mások azonban a „kellő mértéken felül" teljesítettek. Az írószövetségben egy 1955. novemberi pártgyűlésen azután fellázadtak a korábban oly szolgálatkész írók. Egy „Memorandum"-ba mindent belefoglaltak, ami kifogásuk volt az elmúlt évek „megvalósult" szocializmusával kapcsolatban. Mert nem magával a szocializmus6 Moszkvában nem az elkövetett kivégzéseket, kínzásokat, bebörtönzéseket, ártatlanok üldözését, kuláklistákat, internálásokat, kitelepítéseket stb. tekintették „hibának". A szovjet vezetés Sztálin után sem azt várta el a csatlósaitól, hogy azok otthon egy valóságos demokráciái teremtsenek, megfelelt nekik annak „népi" változata is. Csak az számított, hogy a kommunisták szilárdan tartsák kézben a gyeplőt, és hatékonyan szolgálják a nemzetközi munkásmozgalmat - értsd: a Szovjetuniót. Ha ezt ross: gazdaságpolitikával, hasznot nem hozó önkénnyel veszélyeztették, akkor kihallgatásra rendelték őket a moszkvai pártközpontba. Ott döntöttek ugyanis a csak papíron független szocialista országok vezetőinek sorsáról, esetleges leváltásától. 7 PML XXVIII. 700. MDP Pest Megyei Bizottsága ir. 1. cs. 1/43. o.e. 366-408. 8