1956 Pest megyében I. - Pest Megye Múltjából 10. (Budapest, 2006)

KÉPEK JEGYZÉKE: - 2. A szovjet katonák barátkozásuk jeléül ilyen jelvényeket osztogattak a gyerekeknek Nagykőrösön a forradalom idején

ELŐSZŐ HELYETT A megtorló intézkedések folytatódtak, amelyek keretében a kormány december 11-én betiltotta a Nagy-Budapesti Központi Munkástanácsot, és ezzel egy időben a kerületi, a megyei és a városi munkástanácsokat is. A sztrájkok letörését remélték ettől az intézkedéstől, valamint attól, hogy a munkástanácsok vezetői közül többet letartóztattak.

81 Az üzemi munkástanácsok egyelőre tovább működhettek, mert az ellenük való fellépés veszélyeztette volna a gyárakban a munkák beindítását, és újabb sztrájkhullámot indíthatott volna el. Ugyanis a munkástanácsok a forradalom alatt gyakorlatilag átvették a gyárak, vállalatok vezetését. A helyzet Pest megyében ugyanaz volt, mint az ország más pontjain. A munkástanácsok itt is sztrájkot szerveztek a november 4-i szovjet támadást követően, és a földrajzi közelséget kihasználva szoros kapcsolatban álltak a budapesti munkástanácsokkal. A Kádár-kormány erőszakos politikája, a statárium bevezetése azonban megtette a hatását, és december közepére a megye területén szinte minden üzemben megindult a termelés. Kisebb ellenállási akciók (pl. röplapok terjesztése) még ezt követően is voltak az üzemekben, de később ezek is megszűntek. Az igazi megtorlás azonban csak ezután következett. Az Elnöki Tanács a területi munkástanácsok betiltásával egy időben vezette be az egész országra kiterjedően a statáriális bíráskodást gyilkosságra, rablásra, gyújtogatásra, fegyver- és lőszerrejtegetésre.

02 Azért is halál járt, ha valaki a másnál tartott lőszerről, fegyverről nem tett említést.

83 Közel egy évig működtek a rögtönítélő bíróságok; teljesítették a párt elvárását, és ítéleteikkel számos forradalmár életét oltották ki. Az első statáriális kivégzés 1956. december 16-án volt, amit heti egy-két kivégzés követett.

84 A rögtönítélő bíróságok szabadon garázdálkodhattak 1957-ben. Felsőbb helyről rendszeresen buzdították őket az ellenforradalmárok elleni szigorúságra. A Legfelsőbb Bíróságon 1957. március 28-án tartott országos bírói értekezleten maga dr. Domokos József jelentette ki: „Elvtársak! Tanuljunk egy kis osztályharcot a fasizmus igazságszolgáltatásától,...a Magyar Népköztársaság bírái vagyunk, a proletárdiktatúra bírái, akiknek az a kötelességük, hogy a proletárdiktatúra államát erősítsék és annak minden ellenségét, aki a proletárforradalomra kezet emel, kíméletlenül megsemmisítsük."

85 Nem csoda, hogy az ítélkező népbírák oly vehemenciával védték ezek után a proletárok államát, a statisztikák tanúsága szerint többnyire éppen a proletárokkal szemben. A megtorlás részét képezte, hogy rendeletileg megszüntették a forradalmi bizottságok működését, gyülekezési tilalmat rendeltek el, továbbá bevezették a közbiztonsági őrizetet, azaz az internálást.

86 Az országban tombolt az állami terror. A bíróságok szabad kezet kaptak, a törvényeket a politikai igényekhez szabták. A pártfeladatokat szemük előtt tartó bírák csúfot űztek az igazságszolgáltatásból (Mansfeld Péter pere), erőszakkal kivert vallomások alapján ítélkeztek (Tóth Ilonka ügye), hagyták, hogy pártfunkcionáriusok kiéljék személyes 81 A szokásos módon jártak el. A Nagy-Budapesti Központi Munkástanács két ismert vezetőjét, Rácz Sándort és Bali Sándort a Parlamentbe hívták tárgyalásra, és ott rögtön le is fogták őket. 82 Január elején a halálbüntetést kiterjesztették a sztrájkra és az arra való felbujtásra is. Gergely-Izsák im. 402. 1. 83 Sortüzek - 1956. III. jelentés, Föszerk.: Kahler Frigyes, Lakitelek, 1996. Antológia Kiad. 64-1. 84 Rainer M. János: Nagy Imre politikai életrajza II. 1953-1958. Bp. 1999. 1956-os Intézet 376. 1. 85 Sortüzek - 1956. III. jelentés 89. 1. 86 Mintegy 13 000 embert internáltak. f 31