Horváth M. Ferenc - Szabó Attila: Pest–Solt–megye 1860. évi település–statisztikai leírása - Pest Megye Múltjából 9. (Budapest, 2000)

BEVEZETÉS

(VII., X., XIIL); az állam által kirótt kötelezettségeknek (XVII., XVIII., XIX., XX., XXL, XXIII., XLIII.) meg tud-e felelni és el tudja-e látni a különféle közigazgatási feladatokat (IV., V., XVIII., XXVI., XXVI.). Viszonylag kevés olyan kérdést találunk, mely közvetlenül magára a lakosságra, a demográfiára (I., XXV., XXXIII., XL., XLIV.), a közegészségi állapotra (IL, X.), a gazdálkodásra (III., XII., XXVI., XXIX., XXX., XXXI.) vonatkozik, s egyetlen kérdés kapcsolódik a község múltjához (XXXIX.). S amit egyáltalán nem találunk meg a kérdéssorban, az a birtokosokra és a birtokviszonyokra vonatkozó kérdések. Jóllehet a válaszadók néhány esetben utalnak a befejezett, az éppen folyó vagy a még hátralevő földrendezési munkálatokra, a jelen kutatója csak sajnálattal állapíthatja meg, hogy az átalakulóban levő birtokstruktúra képe csak imitt-amott rajzolódik ki a válaszokból. Néhány esetben egy-egy jelenség okára, a problémák megoldására teendő javaslatra is vonatkozik kérdés (III., IV., VIL, IX., XXL, XXXI., XXXV., XXXVL), de sok esetben ettől függetlenül is okszerű magyarázatokkal, fejtegetésekkel lepik meg a válaszadók az olvasót. A válaszok tartalmának mélysége és megfogalmazása természetesen az illető jegyző, bíró felkészültségétől, tájékozottságától függött. Ennek megfelelően találhatunk egészen részletes, elemző, megoldási javaslatokat tartalmazó leírásokat is, s néha pedig még a tényeket is rendkívül szűkszavúan megállapító jelentéseket. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc időszaka után 1849 októberében szervezték át gyökeresen a magyarországi közigazgatást, s a Bach-féle „ideiglenes közigazgatási rendezet" elképzelései szerint Pest megyét 17 járásra osztották fel. A következő közigazgatási reformra 1850 elején került sor, ekkor a megye területét három megyefőnökségre osztották, a pestire, a kecskemétire és a kalocsaira. A provizórium időszakának (1851. január—1853. április) kezdetén, 1851. január l-jével osztották területileg is ketté Pest megyét, s alakították ki az egykori Pest megye északi részén Pest-Pilis megyét és a délin Pest-Solt megyét (nagyjából a Dömsöd—Újszász közti vonal volt az új megye közti határ), pesti, illetve kecskeméti székhellyel. A következő nagyobb átszervezésre 1853 májusában került sor. A provizórium megszűnését az 1853. évi január 19-én kelt császári rendelet mondta ki, s az ezt követően kialakított öt kormány kerület egyike volt a Pest-Budai, melyhez Esztergom, Fejér, Heves, Szolnok, Borsod, Csongrád megyéken és a Jászkunságon kívül a továbbra is kettéosztott Pest megye: Pest-Pilis és Pest-Solt tartozott. E közigazgatási beosztás a megyei önkormányzatok visszaállításáig, 1860 végéig állt fenn. Pest-Solt megye területét gyakorlatilag az egykori Solt-székből és a Kecskeméti járásból alakították ki,

11 lakosainak száma 200 992 fő volt.

12 A megye székhelye Kecskemét, s a hat járásban (kecskeméti, ceglédi, dunavecsei, kalocsai, kiskőrösi és nagykőrösi) 4 várost, 7 mezővárost, 31 községet és 2 pusztát találhatunk.

13 A városok és községek járásonkénti beosztását az alábbi táblázatban közöljük. Részben azért, hogy általános tájékoztatást adjunk Pest-Solt megye közigazgatási beosztásáról, részben pedig azért, hogy áttekinthessük, melyik településről készült el, illetve maradt fenn az 1860. évi településstatisztikai felmérés. A kimutatást a Magyarországot illető Országos Kormánylap 1856. I0

RÁDYNÉ303—312. 11 IVÁNYOSI 16. ,2

HStHb 1860, 14. 13

HStHb 1860, 14. s