Horváth M. Ferenc - Szabó Attila: Pest–Solt–megye 1860. évi település–statisztikai leírása - Pest Megye Múltjából 9. (Budapest, 2000)

TELEPÜLÉS-LEÍRÁSOK - 35. Szentbenedek község

35. SZENTBENEDEK község [Kalocsai járás] Rövid vázlata Szentbenedek község élete egyes mozzanatai s nevezetesebb eseményeinek, figyelembe vételével a történt hatósági intézkedéseknek I. E község népessége az utóbbi 1857. évi népszámláláskor lélekszám szerint volt 1338. E nép nemzetiségére nézve általába magyar ajkú, vallását tekintve római katolikus 450, református 876, izraelitfa] 12, összesen 1338. II. A közegészségi állapot jó, mely körülmény a lakosság egyszerű életmódja, mértékletessége, főleg az egészséges éghajlat s jó víznek tulajdonítható. A tapasztalás e tekintetben üdvösnek tanúsítja azon felsőbb rendeletet, mely szerint a községek magokat rendes orvosokkal ellátni s okleveles bábákat fogadni köteleztettek, ezen intézmény az illetők által gyakorolt egészségügyi rendőri felügyelettel jótékony hatásúnak bizonyult be a közegészség fenntartásában. III. Mezei gazdászat e községnek fő-fő, s úgyszólva egyedüli jövedelemforrása. Korántsem versenyezhet népünk e tekintetben a külfölddel, de elvitathatatlan tény, hogy e község az utóbbi 10 év alatt, midőn a robot-dézsmának a legkegyelmesebb jóakarat kifolyása nyomán lett eltörlése által a nép földjein szabad akaratúlag működtetett, s az úrbéri örökváltság folytán azok tettleges urává lett, a földművelés, mezei gazdászat észrevehető lendületet nyert. 1850. év előtt számos 1/4 és 2/4 telkes gazda volt, kinek 20—50 holdat tevő birtokán nem termett meg mindennapi kenyere, s nem csoda, termése 1/5-ét elvitte földesura, 1/5-ét egyháza, 1/5-ét az aratási-nyomtatási költség és a közszükséglet, 1/5 rész maradt tehát havi kiadásai fedezésére, melyért kevés kedve volt földje szorgalmas müveléséhez, inkább elment, fuvarozott, s ha rossz termése volt, vigasztalta magát, hogy a közadó a kevésből keveset vonhat el. A föld okszerű mívelése, használata, javítgatásairól mit sem tudott, a trágyát tö[l]tésnek használta. Mióta az úrbéri örökváltsággal a robot, dézsma eltöröltetett, ez mind másképp van, nincs egy jóravaló földes gazda azóta, ki évenkint földje mívelése körül a legcélszerűbb újítások, rendezések megtételét elmulasztaná. Nem dicsekedhet ugyan azzal, hogy Európa-szerte elhírhedt gazdasági eszközöket használna gazdálkodási rendszerében, hogy vető-, kaszáló-, gyűjtő-, arató-, cséplő-, nyomtató- stb. gépekkel bírna, mi a község kicsisége mellett nem is várható, de a néhány gazda által már megszerzett hajtórosták, a faekéknek új vasekékkel célzott felváltása, a legközelebb többek által társaságban megszerezni szándékolt szecskavágó, a járó- s igavonó jószágok részbeni istállózása, kétségtelenül a földmívelés óhajtott felvirágzását mutatják. S ha ezekhez hozzátesszük, miként a már befejezéséhez közelgő tagosítás folytán minden gazda elszórt, 10—20 tagban fekvő földjeit legfeljebb két helyen s darabban kapja ki, nagyon reménylhető, hogy e sok tekintetben haladni kész község, ha Isten az áldott békét népei javára állandósítja, a legszebb jövőnek néz elébe. Kereskedését illetőleg e község csak saját terményei eladására szorítkozik, s ha az eladási árakkal a szomszéd Kalocsa, Paks és Dunapataj [Duna Pataj] városaiban meg nem elégszik, meg szokta keresni Fejérvár, Kiskőrös [Kis Körös], Kecskemét, Tolna, Szekszárd [Szegszárd] sok országos vásárait, sőt veres- és fokhagymáival csaknem minden héten meglátogatja Pest piarcait. Termeszt különben e község tiszta búzát, kétszerest, árpát, zabot, kukoricát, kölest, repcét, lent, kendert, a hagyma minden nemeit, babot, lencsét, borsót, káposztát, krumplit, 280